Heti parlamenti körkép

okt. 1. · Az MNB Működésével Kapcsolatos Visszaéléseit Feltáró Vizsgálóbizottság

A bizottság 4 igen és 0 nem szavazattal elfogadta, hogy az elnök ezen az ülésen az ülésvezetés átadása nélkül tehessen fel kérdéseket.

Elfogadva4 igen · 0 nem

okt. 1. · Az MNB Működésével Kapcsolatos Visszaéléseit Feltáró Vizsgálóbizottság

A bizottság meghallgatta Kósa Lajost a 2016-os MNB-törvénymódosítás előkészítésének és a Fidesz-frakció akkori eljárásának körülményeiről. Kósa Lajos válaszolt a bizottság tagjainak kérdéseire.

okt. 1. · Az MNB Működésével Kapcsolatos Visszaéléseit Feltáró Vizsgálóbizottság

A bizottság egyhangúlag döntött Matolcsy György meghallgatásáról az MNB-re és vagyonkezelésére vonatkozó szabályozás, valamint az alapítványi struktúra kialakításának ügyében.

Elfogadva

okt. 1. · Az MNB Működésével Kapcsolatos Visszaéléseit Feltáró Vizsgálóbizottság

A bizottság 5 igen, 0 nem és 1 tartózkodás mellett döntött Varga Mihály volt nemzetgazdasági miniszter meghallgatásáról az MNB szabályozásával és alapítványi struktúrájával összefüggő körülmények feltárásához.

Elfogadva5 igen · 0 nem · 1 tartózkodás

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

A bizottság 5 igen szavazattal, egyhangúlag elfogadta a meghallgatás rendjét: két 30 perces tájékoztató után közös kérdések és válaszok.

Elfogadva5 igen

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Köszönöm szépen. Nekem több kérdésem is lenne. Deli Judit azt mondta, hogy az örökbefogadói tanfolyam eltörlése kapcsán 15 ezer aláírást gyűjtöttek össze, és szeretném megkérdezni, hogy ezt kinek adták át, vagy hogyan adták át. (Dr. Deli Judit: Ezt nem mi gyűjtöttük össze!) Igen, civil szervezet… (Dr. Deli Judit: Az aHang volt!) Az aHang. Azt lehet tudni, hogy ők kinek adták át, vagy e-mailben küldték meg a minisztériumnak? (Dr. Deli Judit: Ezt én nem tudom.) Ezt nem lehet tudni. Említette azt is, hogy amikor miniszterelnöki biztos volt, akkor egyedi ügyekben érdekes döntések születtek, és akár jogszabálysértések is lehettek. Ezzel kapcsolatban lehet-e példát mondani, hogy milyen jellegű ügyekről volt szó? Illetve a 3 év alatti gyerekek beáramlása a rendszerbe nagyon-nagyon megnőtt. Lehet-e azt tudni, hogy ez területi szinten mit jelent, lehet-e azt említeni, hogy egyes régiókban jóval több a 3 év alatti gyermek, és az ellátórendszer ezt hogyan tudta kezelni? Hallhattuk, hogy a 10 év alattiak hazagondozása az négy és fél-öt százalék, ha jól emlékszem. Ebben mit lehetne tenni, ez hogyan alakult ki, mióta zajlik már Magyarországon, hogy a hazagondozás intézménye ennyire nehezen vagy ennyire gyengén működik? Korábbi üléseken is meghallgattuk, hogy nagyon gyenge lábakon áll a hazagondozás, holott ez segítene a legtöbbet a rendszeren, illetve a családokon is és Magyarországon is, valamint anyagilag is sokkal gazdaságosabb, ha segítünk hazagondozni a gyermeket, illetve a családokat, ha jól értettem. Arra van-e valamilyen adat vagy statisztika, hogy azok a gyerekek milyen háttérből származnak, akiket örökbe fogadnak? Tehát legfőképpen ez a szegénységre, a körülményekre, a szülők alkalmatlanságára vonatkozik, mi az, ami a legkiemelkedőbb ezek közül? Mert azt elég szomorú volt hallgatni, hogy vannak olyan édesanyák, illetve olyan családok, ahol gyakorlatilag az anyagi helyzet, illetve a szegénység miatt nem tudják hazavinni a gyermeket, és hogy ebben nem kaptak segítséget. Ezt is szeretném megkérdezni, hogy mióta tart így, hogy ha van egy család, akinél egy gyermek megfogan és megszületik, egyszerűen nincs lehetőség a megsegítésükre. Nincs rá egyáltalán lehetőség, hogy segítsék abban, hogy ezt a gyermeket a családban meg tudja tartani? Magyarországon ez a bevett gyakorlat? Tehát ha valaki nem tudja megteremteni, hogy otthon kifestett legyen a lakás, hogy ne legyen penészes a fal, hogy legyen kiságy, és ha nem tud neki mit enni adni, mert éppen nincsen anyagilag olyan lehetősége, akkor ebben a magyar állam nem tud segíteni, vagy nem segített? Illetve lenne még kérdésem. A krízistanácsadást bevezették. A krízistanácsadók mennyire működnek jól? Mert ahogy a beszámolókból hallottam, mintha nem teljesen tudnának kapcsolódni azokhoz az örökbeadó anyákhoz, akik a kórházban megjelennek. Említették az egységes nyilvántartási rendszert. Lehet-e tudni, hogy ezt ki fejlesztette, mikor fejlesztették, mennyibe került, kihez kapcsolódik ennek a rendszernek a fejlesztése, hogy a mai napig nem működik? A kórházban maradt csecsemők esetében a diagnózis tartalmazza, hogy külön nehézséget okoz az, hogy különböző hatósági szintek egyidejűleg járnak el, és akár az örökbeadást is már meghatározzák, de közben védelembe veszik, és hogy így a rendszer maga tartja bent fogságban a gyermeket. Erről mit lehet tudni? Ebben van-e változás? Ez még a diagnózisban volt benne, hogy összehangolatlanok az eljárások is, emiatt is hosszabbodhat az örökbeadás a rendszere. Ha már a szegénységgel akár összekapcsolható, hogy vannak anyák, akiknek nincs tajszáma, ez milyen módon befolyásolja ezt a rendszert, illetve azok az anyák, akiknek nincs tb-támogatottsága, ők akár a várandósságuk alatt a terhességgondozásban hogy tudnak részt venni, egyáltalán hogy csatlakoznak be ebbe a rendszerbe, illetve az örökbefogadás során mit jelent ez számukra, amikor megszülik a gyermeket. A kórházban az ő szülésük hogyan van kezelve? Hallottam olyan információt, hogy amíg a gyereknek nincs tajszáma, addig problémát jelent az ellátása a kórházban. Ezekkel kapcsolatban szeretnék válaszokat kapni, ha lehetséges.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Még a kórházban rekedt csecsemőkkel kapcsolatban a párhuzamosságokat kérdeztem még, hogy vannak-e. Például akár védelembe is veszik egyből, meg örökbefogadhatónak is nyilvánítják, állítólag voltak ilyen esetek a diagnózis szerint. Ez mennyire jellemző, hogy a hatóságok vagy az ügymenet egymás mellett elcsúsznak? Illetve még egy kérdést akartam feltenni. Többen mondták a szexuális edukációt. Ez alapvetően miért fontos, mit adna hozzá az örökbefogadással kapcsolatban az, ha szexuális edukáció, illetve szexuális felvilágosítás történne? Illetve ’21-től házaspárok fogadhatnak örökbe főleg, és az egyedülállókat a törvény hátrányba helyezte. Itt milyen hatások voltak? Volt-e valamilyen módszertani ajánlás, ami alapján a gyámhatóságok eldöntötték egyáltalán, hogy kinek adhatnak gyereket és kinek nem, tehát milyen metódus alapján választották ki, hogy az adott egyedülálló vagy akár házaspárok most jó örökbe fogadó szülő vagy nem jó örökbe fogadó szülő? Voltak-e itt is megyebeli eltérések, ahol mondjuk jobban engedték az egyedülálló szülőknek, vagy volt-e olyan, ahol kevésbé, tehát milyen volt ennek a rendszernek az alakulása? Illetve, ha már a felelősségi szinteket nézzük, akkor miniszteri engedélyhez kellett kötni azt, hogy egyedülálló örökbe fogadhasson. Ennek volt-e bármilyen hatása? A miniszter aláírt-e mindent, vagy a felterjesztésnél már megvoltak-e azok a családok, azok az örökbe fogadó szülők, akiknél már eleve volt egy javaslat, hogy igen, illetve akik nem, azok felterjesztésre kerültek-e a miniszterhez?

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Köszönöm szépen. Még a tb- támogatással kapcsolatban azért kérdeznék, mert jöttek olyan jelzések hozzám, hogy voltak olyan anyák, akiknek nem volt tajkártyájuk, és így a terhesgondozás alatt nem kaptak megfelelő ellátást. Volt olyan anya is, aki akkor tudta meg, hogy nem jelentette be a munkahelye, és akkor kiszámlázták a szülést. Ezeket az információkat juttatták el hozzám. Nem tudom, hogy mennyire valid, vagy nem valid. Igazából ez a tb-, tajszám- , tajkártyakérdés okozott-e valamilyen problémát?

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

(Előadását vetített prezentációval kíséri.) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Vizsgálóbizottság! Amint látható a prezentációs kivetítőn, három témáról szeretnék beszélni a következőkben: az elmúlt 16 év örökbefogadási intézkedéseiről, a jelenlegi helyzetről - ezt többnyire diagramokkal szeretném bemutatni -, illetve a javaslataimról, javaslatainkról, azt hiszem, beszélhetek jórészt többes számban, a kollégáim is hasonlóképpen gondolkodnak számos kérdésben. Ahhoz, hogy érthető legyen, miért ebben a formában mutatom be az elmúlt 16 év örökbefogadási intézkedéseit, a szakmai pályámról nagyon röviden mondanék néhány szót. Én 26 éve dolgozom a gyermekvédelemben, ebből 25 évet az örökbefogadás területén töltöttem, 5 évig örökbefogadási tanácsadóként dolgoztam, majd ezt követően 15 évig az ágazatirányító minisztériumban. A hazai örökbefogadások területén az országos nyilvántartást vezettem, illetve mindenféle örökbefogadást segítő tevékenységet folytattam. 2020-ban jöttem el a minisztériumból, ezt követően a Pest megyei szakszolgálatnál dolgoztam rövid ideig, illetve az OGYSZ megalakulása után, 2021 júliusától, 5 éve az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat szakmai koordinációs referenseként segítem továbbra is az örökbefogadási szolgálatokat, az örökbefogadási szakembereket. Az elmúlt 16 év örökbefogadási intézkedéseit szeretném megvizsgálni vagy bemutatni abból a szempontból, hogy az ágazati irányítás milyen területen volt éppen a szociális ügyekért felelős államtitkárságon, illetve a minisztériumban, a családpolitikáért felelős területen, és hogy ez hogyan hatott az örökbefogadási intézkedésekre, illetve hogy bizonyos időszakokban mennyire a gyermekvédelmi sorstervezés állt az örökbefogadás központjában, mennyire a családpolitika, illetve mikor jött el az a pillanat, amikor a gyermekvédelem anomáliáit próbálták örökbefogadási intézkedésekkel oldani, megoldani. Ez a háromszög, amit itt a diagramra kivetítettem, gyakorlatilag az örökbefogadás háromszögét próbálja bemutatni; ennek középpontjában a gyermek áll, akinek alapvető érdeke, hogy ismerje a múltját, hátterét, élettörténetét, és azt integrálni tudja az identitásába, az egészséges személyiségfejlődése csak így alakulhat ki. Nagyon fontos szöge ennek a háromszögnek a vér szerinti szülő, aki életet adott a gyermeknek, tőle származik a gyermek, és az ő hozzájárulása vagy magatartása vezet ahhoz, hogy a gyermek örökbe fogadható legyen, valamint az örökbe fogadó család, akik örökbe fogadják, befogadják a gyermeket, teljes jogú szülőként nevelik, és a gyermek is teljes jogú családtaggá válik. Az ő szempontjukból is szeretném bemutatni ezeket az intézkedéseket. Az első időszak a 2010 és ’14 között eltelt időszak, amely, azt gondolom, a mi szempontunkból, bár talán az egész szakma szempontjából mondhatom ezt, aranykor volt, mert nagyon jó jogszabályok születtek. Itt fel is mutatnék néhányat, abszolút a teljesség igénye nélkül. Ez a szabályozás az örökbefogadás háromszögének minden szereplőjére tartalmazott jó szabályokat, minden szereplőjének a szükségleteit, igényeit próbálta figyelembe venni. A gyermek oldaláról, a vér szerinti szülő oldaláról volt jelentős változás az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás szabályainak egyértelműsítése, és hogy ez a folyamat jobban, sokkal jobban támogatottá vált azzal, hogy kijelölt gyámhivatalok végezték, 2013-at követően; a járási hivatalok megalakulása után a 288 városi gyámhivatal helyett 20 kijelölt gyámhivatal végezte az örökbefogadással kapcsolatos mindenféle hatósági tevékenységet, létrejött a gyermekvédelmi gyámság intézménye. A gyermekek örökbefogadási esélyeire tekintettel lehetett csak a gyermeket örökbe fogadhatóvá nyilvánítani. Ez később megmutatkozik az örökbe fogadhatóvá vált gyerekek számában is, kevesebb örökbe fogadható gyermek lett a nyilvántartásban, mert nem nyilvánították örökbe fogadhatónak azokat a gyermekeket, akiknek az örökbefogadásra nem volt esélyük, 14 éves kor felett erre egész biztos, hogy nem volt már lehetőség. Nagyon fontos, hogy nyílt örökbefogadások esetén kötelező közvetítést vezetett be az új polgári törvénykönyv. Ez azt jelenti, hogy minden esetben kell egy közvetítő szervezet, amely támogatja a vér szerinti szülőket, krízistanácsadást nyújt nekik. Jelzem, hogy ez nagyon fontos lenne az összes válsághelyzetben lévő várandós anya számára. De ez akkor egy nagy előrelépés volt, illetve az, hogy visszavonhatták a vér szerinti szülők a gyermek 6 hetes koráig a hozzájáruló nyilatkozatukat. Ez a titkos örökbefogadásnál már megvolt, a nyílt örökbefogadásnál nem. Emellett a válsághelyzetben lévő, várandósságát eltitkoló anyákra vonatkozó szabályozás is született, tehát több olyan szabály volt, amely a vér szerinti szülők szempontjait figyelembe vette. A családok támogatása is elindult ebben az időszakban, az örökbefogadói gyes, illetve az utánkövetés bevezetése volt nagyon fontos. Egy adminisztrációcsökkentés is történt a Magyary-program keretében 2012-13 táján, amely által az örökbefogadási hatósági munkában tényleg sok mindent lehetett egyszerűsíteni, és jobb lett a szabályozás. Létrejött egy egységes örökbefogadási nyilvántartási rendszer, amely sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert gyakorlatilag olyan egyharmadában történt a lefejlesztése vagy az elkészítése, de az biztos, hogy az országos örökbefogadást elősegítő szerv munkáját segítette. És akkor áttérnék a következő ciklusra, amikor átkerült a családpolitikáért felelős államtitkársághoz az örökbefogadás. Szerintem a szakemberek, a területen lévő szakemberek sem értették, hogy ennek igazán mi az oka. Ugye, itt már a gyermekvédelmi sorstervezésről átkerült a családpolitikára a hangsúly, gyakorlatilag kiszakították a gyermekvédelemből az örökbefogadást. Ezt így is éltük meg, hogy a gyermekvédelmi gyámokkal, nevelőszülői hálózatokkal, szakértői bizottságokkal, gyámhivatalokkal való kapcsolat nagyon nehézkessé vált, vagy jóval nehézkesebbé vált, mint korábban, hiszen két államtitkárság irányította ezeket a szerveket különböző szempontból. Viszont született egy nagyon fontos szakmafejlesztési intézkedés, ami szerintem valamennyiünknek, akik ezen a területen dolgoznak, egy nagyon-nagyon fontos mozzanat volt, hogy 21 óráról 40 órára lehetett emelni az örökbefogadói tanfolyamot. Ez egy 15 éves kiérlelése volt a tanfolyam átgondolásának. 2003-tól volt kötelező az örökbefogadói tanfolyam - ez a 21 órás tanfolyam -, és gyakorlatilag a tanfolyamokat tartó szakemberek tapasztalatainak összegyűjtésével jött létre a 40 órás tanfolyam. Itt bemutatnám a diámon azt, hogy milyen szakmafejlesztési mozzanatok voltak, amelyeket a jogalkotás nagymértékben figyelembe vett, támaszkodott az ott született tapasztalatokra. 2006-2020 között az örökbefogadási szakembereknek minden évben hat alkalommal volt szakmai műhelye, ami azt jelenti, hogy az ország összes örökbefogadási tanácsadója és pszichológusa találkozott ezeken a műhelyeken. Megszülettek módszertani kiadványok és a 40 órás tanfolyam, amely talán a legjelentősebb volt ezek között. Visszakerült 2018-ban a gyermekvédelemhez az örökbefogadás. Itt születtek nagyon jó családtámogatási intézkedések, amelyek az előző ciklus alatt már megfogalmazódtak. Az örökbefogadói díj bevezetése, az anyasági támogatás kiterjesztése az örökbefogadó szülőkre és az örökbefogadói gyes 18 éves korig való kiterjesztése azok számára, akik nem vehették igénybe, vagy nem tudták igénybe venni az örökbefogadói díjat. Tehát ezek nagyon jó intézkedések voltak. Aztán a gondolkodásban már nagyon megjelent az örökbefogadás gyorsítása, és ez különösen az örökbe fogadhatóvá nyilvánításban mutatkozott meg. Korábban az örökbe fogadhatóvá nyilvánításra akkor volt lehetőség, ha a gyermek szülője 6 hónapig nem látogatta semmilyen formában a gyermekét, illetve ha egy éven keresztül rendszertelen kapcsolatot tartott vele, ami általában azt jelentette a gyakorlatban - ezt a szabályozás is kimondja -, hogyha több alkalommal két hónapnál hosszabb időtartamig nem tartott vele kapcsolatot. Ezt a 6 hónapot 3 hónapra csökkentették, az egy évet pedig 8 hónapra. De voltak olyan intézkedések is, amelyek pozitívak voltak. Például az, hogy a Gyermekvédelmi Szakértői Bizottság véleménye készüljön el addigra, mire a gyermek örökbe fogadhatóvá válik, ne kelljen arra várni, rögtön elkezdődhessen az előkészítés. Amit nagyon negatív intézkedésként élt meg a szakma, és szerintem az örökbe fogadni szándékozók is, az örökbefogadói tanfolyam kötelezőségének az eltörlése - erről, gondolom, mindenki hallott -, 15 ezer aláírás gyűlt össze a támogatása mellett. A szakmai szervezetek összefogtak, a szakszolgálatok, civil szervezetek írtak a minisztériumnak, kérték ennek az átgondolását, hogy ez nem fogja támogatni az örökbefogadó családokat, és a gyermekek helyzete sem javul ettől. De azóta sem tudjuk igazándiból, hogy mi volt ennek az oka. Ami még nem volt igazán pozitív minden örökbe fogadni szándékozó szempontjából, hogy a gyermek és az örökbefogadó közötti korkülönbséget 45 évről 50 évre emelték. Ez nem igazándiból a gyermekek érdekét szolgálta ebben a helyzetben. Azt tapasztaltuk, hogy az idősebb örökbe fogadni szándékozók lejjebb vitték a gyermekre vonatkozó elképzeléseiket. Tehát ha egy 50 éves, örökbe fogadni szándékozó 5-6 év közötti gyermeket szeretett volna örökbe fogadni, akkor fiatalabb gyermekre módosította az elképzeléseit, és ezzel a saját helyzetét sem segítette. Ebbe nem bonyolódnék bele, de ezt sem tartottuk egy pozitív intézkedésnek. Ami szintén nagyon-nagyon érthetetlen volt - bár sejtettük a hátterét -, az egyedül örökbe fogadni szándékozókra vonatkozó szabályozás, hogy csak különös méltánylást érdemlő esetben lehetnek ők örökbefogadó szülők. A polgári törvénykönyvben benne van, hogy ezek törvényben meghatározott esetek, nem határozták meg törvényben, tehát várták, hogy majd a gyakorlatban kialakuljon. Ez később kihatott az összes egyedül örökbe fogadni szándékozóra. Vélhetően az azonos nemű párok általi örökbefogadás - mármint amikor egyikőjük fogadja örökbe a gyermeket - indította el ezt az egész gondolkodást, hogy ez nem szolgálja a gyermekek érdekeit, de nagyon súlyos következményei lettek a szakma szempontjából. 2020-2022 között a Miniszterelnökség családpolitikai részére került az örökbefogadás. Itt már nemcsak egy minisztériumon belül egy másik államtitkárságra, hanem egészen másik szervezetbe. Tehát innentől kezdve azt lehet mondani, hogy a gyermekvédelmi sorstervezés mint olyan, abszolút kikerült a középpontból, családpolitikai jogviszonynak, intézménynek tekintették. Fontos volt számunkra az örökbefogadási szakemberek létszámának fejlesztése, 2021-ben létrejött az OGYSZ, és ezzel egy időben történt ez a létszámfejlesztés. Az OGYSZ-en belül az örökbefogadás módszertanának kidolgozására kaptunk lehetőséget. Ez egy nagyon nagy szakmai lépés volt számunkra, és képzések indultak, munkába állító workshopok az örökbefogadási szakemberek számára. Az utolsó ciklushoz értünk el, a 2022-2026-os időszakhoz, amikor a Kulturális és Innovációs Minisztérium családokért felelős államtitkárságára került az örökbefogadás az Örökbefogadási és Nőpolitikai Főosztály keretében. Annyit még el lehet mondani, hogy ebben az időszakban is folyt a szakmai munka, de ez a szakmai munka már nem tudott úgy becsatornázódni a döntésekbe, mint korábban. Messze nem pozitívan értékelendő a szakemberek számára az egészségügyi intézményben hagyott gyermekekkel kapcsolatos szabályozás, de a számuk folyamatosan nőtt, és megoldást kellett keresni arra, hogy hogyan lehet csökkenteni. Azt gondolom, hogy nem sikerült ezt maradéktalanul jól megoldani, különösen például, hogy a vér szerinti szülő meghallgatása, helyzetének feltérképezése ebből a folyamatból kimaradt, de erről majd Séra Natália kolléganőm fog részletesebben beszélni, úgyhogy én ezt egy picit átugrom, továbbmegyek. Még változás volt 2025. január 1-jétől, hogy az örökbe fogadhatónak nyilvánításnál a rendszertelen kapcsolattartás szabályait módosították. Egy évből nyolc hónap lett, majd a nyolc hónapból most már hat hónap lett, ami azért kérdés volt alapból, hogy matematikailag se nagyon jön ki, hogy a szülő két hónapnál hosszabb ideig nem tart a gyermekével kapcsolatot, de ez nem a vér szerinti szülők támogatásáról, segítéséről szólt. 2025 novemberében a miniszterelnöki biztos kinevezése történt a nevelőszülői rendszer és az örökbefogadási rendszer koordinációjára. Ezt nem támogatásként éltük meg, azt hiszem, tehát elég sokkoló volt több alkalommal, amikor olyan intézkedések születtek egyedi ügyekben, amelyek a szakma által nem a gyermek érdekét képviselték, és jogszabálysértésekkel vitték végig ezeket a folyamatokat gyakorlatilag. Azt lehet mondani, hogy a miniszterelnöki biztos asszony által feltárt problémák vagy problémás esetek kapcsán jött egy olyan szabályozás tavaly decemberben, amely a nevelőszülő előnyben részesítését mondta ki; ha két évig neveli a gyermeket, akkor őt mindenképpen előnyben kell részesíteni. Ez azt mutatta, hogy már nem a gyermek érdeke az elsődleges, hanem a nevelőszülő érdeke ebből a szempontból. Korábban az örökbefogadás módszertanának ezen része ombudsmani jelentések alapján készült, és egyeztettük a módszertant a nevelőszülői hálózatokkal, minisztériummal. Egy teljesen elfogadott eljárásrendet, jó eljárásrendet alakítottunk ki, aminek az volt a lényege, hogy a gyermek számára legmegfelelőbb örökbefogadókat kell megtalálni, aki lehet maga a nevelőszülő, de nem minden esetben maga a nevelőszülő, tehát a gyermek nevelőszülői családban eltöltött ideje nem lehet elsődleges szempont. Egyébként belegondolva: ha egy szülő másfél évig nevel egy gyermeket és szeretné örökbe fogadni, mennyire fogja segíteni a gyermek örökbefogadását más örökbe fogadó szülőkhöz, illetve kezdetektől a vér szerinti szülővel való kapcsolattartást mennyire fogja tudni támogatni, ha van egy ilyen lehetőség, hogy két évet ki kell bekkelni, és utána már enyém lehet a gyermek. A nemzetközi örökbefogadási eljárást is módosították, bekerült a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal mint egy országos örökbefogadást ellenőrző szerv, a működést egyedi ügyekben, tehát egyes gyermekek tekintetében kontrolláló szervként, illetve a közhasznú szervezeteket is meg kellett kérdezni ezekben az ügyekben. Ennek túl nagy eredménye nem volt, rengeteg levelezés, gyakorlatilag felesleges levelezés, de önmagában aggályosnak tűnik szerintem jogi szempontból az is, hogy egy olyan kormányhivatal, melyet a minisztérium ellenőriz és irányít, ellenőrzi a minisztériumot, és egyébként ez a kormányhivatal engedélyezi majdhogynem a legtöbb, vagy időnként a legtöbb nemzetközi örökbefogadást is. Tehát integritási kérdések is felmerülnek ezzel a szabályozással kapcsolatban. A súlyosan beteg, fogyatékos gyermekek örökbefogadásának könnyítése volt még a szintén nagyon pozitívan értékelt intézkedés. Igazából senki nem gátolta korábban sem, hogy ezeket a gyermekeket örökbe fogadják, akik megismerkedtek velük, mert egyébként nem volt más lehetőség az örökbefogadásukra. Illetve én azt gondolom, hogy a 6 év feletti gyermekek és a beteg, fogyatékos vagy egészségileg károsodott gyermekek esetében a gyámhivatali jóváhagyás eltörlése szintén inkább probléma, nem áll sem a gyermek érdekében, sem a vér szerinti szülő érdekében, mert korábban sem a gyámhivatal döntötte el, hogy hozzájárul-e csak úgy hasraütésre, hanem meg kellett keresni az országos örökbefogadást elősegítő szervet, onnan kapott tájékoztatást, hogy van-e a gyermeknek esélye az örökbefogadásra. Ha a gyermek olyan súlyos beteg volt, akkor erre nemleges válasz történt, ha pedig volt már olyan eset a praxisukban, amikor ilyen státuszú gyermeket örökbe fogadtak, akkor pozitív válasz érkezett. Ezzel viszont minden gyermek esetében megszűnik a szülő szülői felügyeleti joga a gyermek hat hetes életkora után. A szülő nem kap segítséget abban, hogy feldolgozza ezt az egész helyzetet, hogy neki sérült gyermeke született, a gyermek pedig ott fog maradni a kórházban, vagy elhelyezik egészségügyi gyermekotthonban, és gyakorlatilag két szék közül a pad alá esik szegény. Emellett még szabályozták vagy módosították a testvérek, féltestvérek kapcsolattartását, bár ez korábban is a 15/1998. NM-rendeletben benne volt, hogy különösen akkor ajánlott a testvérek örökbefogadása, ha valódi kapcsolat van a testvérek között. Tudjuk, hogy nem a testvéreken múlik általában, hanem a gyerekvédelmi rendszeren, hogy közös gondozási helyet találnak-e a gyermekek számára vagy sem, illetve, ha nem ugyanazon a gondozási helyen nevelkednek, akkor lehetőségük van-e kapcsolatot tartani egymással, a nevelőszülők elviszik-e őket ezekre a kapcsolattartásokra, vagy nem. Végezetül: 2026. január 1-jén került volna bevezetésre az egyszintű örökbefogadási rendszer, amelynek a hatálybalépése elhalasztódott. Erről is majd még néhány szót beszélek a diagramok kapcsán. Itt is fontos szempont, hogy nem történt modellezése, hatásvizsgálata ennek a rendszernek, felmérése egyáltalán annak, hogy mennyi örökbe fogadni szándékozó, mennyi gyermek, hogyan fog tudni jól működni a 20 szakszolgálat az országos örökbefogadási szervvel e tekintetben. Úgyhogy röviden, vagy nem olyan röviden, elnézést, ha hosszú ideig tartott, de így foglalnám össze ezt az időszakot. Az utolsó ciklusra lehet azt mondani, hogy itt abszolút a gyermekvédelem anomáliáinak a megoldása volt már a cél, nem pedig az örökbefogadó családok megsegítése, illetve a vér szerinti szülőké, hogy minél inkább lehetőségük legyen a gyermeküket nevelni. Szeretnék mutatni néhány diagramot a jelenlegi helyzetről. Az elsőt valószínűleg ismerik már, ez az örökbe fogadhatóvá vált gyermekeket és az alkalmassági határozatot szerzett, örökbe fogadni szándékozókat mutatja az elmúlt öt év viszonylatában. Látszik, hogy nagyon nagy olló lett az örökbe fogadható gyermekek szempontjából. Megfordult a helyzet, jóval kevesebb örökbe fogadni szándékozó kap egy évben alkalmassági határozatot, mint amennyi örökbe fogadható gyermek lesz, és ez kihat az egész nyilvántartási rendszerre. Gyakorlatilag ezerrel több örökbe fogadható gyermek van a nyilvántartásban, mint amennyi örökbe fogadni szándékozó szülő. Próbáltam körbejárni, hogy miért is növekszik ilyen mértékben az örökbe fogadható gyermekek száma, és alapból a legkisebb korosztályt néztem a KSH adataiból, a 3 év alatti gyermekeket. Nagyon látszik ezen a diagramon, hogy az elmúlt 16 évben folyamatosan emelkedett a gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő 3 év alatti gyermekek száma, gyakorlatilag megduplázódott 2023-ra. Utána a csökkenés a kórházban hagyott gyermekek miatt volt, tehát amiatt történt a csökkenés, mert nem voltak férőhelyek, nem volt hova tenni ezeket a gyermekeket, és ők a kórházban maradtak. Látszik, hogy a növekedés 2010-2025 között nemcsak a 3 év alatti gyerekeket érinti, a 3-6 év közötti gyerekek száma is 55 százalékkal nőtt, sőt a 6-14 év közötti gyermekek száma is növekedett. Ami nagyon fontos adat, hogy a 10 év alatti gyermekek hazagondozási esélyei nagyon alacsonyak. Az egész szakellátásban alacsony a gyermekek hazagondozására az esély. Az ő szempontjukból ez 4-5 százalék. Ez nagyon-nagyon kevés. Ha megyénként megnézzük, az észak-keleti országrészben gyakorlatilag ez 2 százalék, vagy legfeljebb 2,5 százalék, de volt olyan év, amikor 2 százalék alá ment. Az örökbefogadás valamennyivel több gyermek számára jelenti az esélyt a családba való kikerülésre a szakellátásból. Itt 7-9,5 százalék volt évente - az elmúlt 7 évet nézve - a gyermekek örökbefogadó családba kerülési aránya. Ha a narancssárga számokat nézzük, akkor a kórházban hagyott gyermekek száma 2023-ban már 50-100 között volt körülbelül, és a következő években 300-320 között, és ha lett volna nekik gondozási hely, és hozzátennénk a 3 év alatti gyermekek számához, akkor gyakorlatilag még tovább növekedne ez a szám. Most csak röviden bemutatom ezen a diagramon, hogy a kórházban hagyott gyermekek száma hogyan alakult most, szeptember 15-én. Abszolút látszik az, hogy a Dunán inneni terület érintett, és leginkább Észak-Magyarország, Észak-Alföld. A fővárosban is sok gyermek van, ott azt tapasztaltuk, hogy inkább az ország más területeiről jövő anyák szülnek és hagyják a kórházban a gyermeküket. És akkor azt is vizsgáltam… - szerintem ezek a számok azért megmutatják, hogy igen, ha nő a szakellátásban nevelkedő gyermekek száma, akkor az örökbe fogadható gyermekek száma is nő, különösen úgy, hogy ezeket a gyermekeket egyre gyakrabban helyezik egymástól távol, mármint a vér szerinti szüleiktől távol, a kapcsolattartások nagyon nehezítettek, sok óra utazással tudna a szülő eljutni a kapcsolattartásra. A kapcsolattartás-szabályozások sem vérszerintiszülő-központúak általában. Ahogy a nevelőszülői hálózat tudja vinni a gyermeket, körülbelül azokban az időpontokban van lehetősége a vér szerinti szülőnek is kapcsolatot tartani. Jó eset, ha valami köztes helyszínt találnak, nem kell olyan sokat utaznia, de az elmondható, hogy a kapcsolattartások kéthetente általában egy-egy órát jelentenek, és nagyon gyakori a havi egyalkalmas kapcsolattartás, és az is maximum egy-két órában. Tehát ezektől azt várni, hogy a vér szerinti szülőknek kötődése fog kialakulni a gyermekükkel, hát, nem valószínű. Most áttérnék arra, hogy miért csökken az örökbe fogadni szándékozók száma. Megvizsgáltam a benyújtott kérelmek számát az elmúlt 7 évben. Itt azokat a jelentkezőket mutatom, akik idegen gyermek örökbefogadására jelentkeztek, tehát a házastársi, rokoni örökbefogadások ebből az adatsorból ki vannak véve. A kék pálcikák mutatják a házaspárok jelentkezését, tehát nem személyenként, hanem házaspáronként mutatja a diagram. A házaspárok szempontjából látható, hogy lényeges változás nem volt az elmúlt évek során. Viszont az egyedül örökbe fogadni szándékozóknál jelentős a csökkenés, tehát körülbelül százzal csökkent a bevezetett intézkedések között az évente kérelmet benyújtók száma. Amit tudni kell az alkalmassági vizsgálatok során, illetve később a gyámhivatali eljárásban, az örökbe fogadni szándékozók 10-16 százaléka vonta vissza ezekben az években a kérelmét, vagy volt olyan eset, hogy a gyámhivatal döntött az alkalmatlanságukról, illetve az is tény, hogy az egyedül örökbe fogadni szándékozók nagyobb arányban vonták vissza a kérelmüket, és nagyobb arányban utasította el a gyámhivatal az örökbefogadásra való alkalmasságukat. Ha megnézzük az örökbefogadások számát - ez volt a másik szempont, amit próbáltam nézni, hogy vajon ennek milyen hatása lehetett az örökbe fogadni szándékozók számának csökkenésére -, látható, hogy 2017-2021 között ilyen ezer körüli örökbefogadás-szám volt, azt követően viszont nagyon jelentősen megnőtt az örökbefogadások száma, 250-nel, 200-zal, a tavalyi évben már 400-zal több örökbefogadás történt, mint előző évben. Így összegyűjtve, látva az adatokat, hogy az adott év december 31-én nyilvántartott örökbe fogadni szándékozók közül a házaspárok aránya hogyan csökkent és az egyedül örökbe fogadni szándékozók aránya, az egyedül örökbe fogadni szándékozók száma folyamatos csökkenést mutat, gyakorlatilag 230 jelentkezővel volt kevesebb ’25 december 31-én a nyilvántartásban, mint ezt megelőzően. Az örökbe fogadni szándékozó házaspárok száma is nagyon-nagyon csökkent, ami párhuzamba hozható az örökbefogadások emelkedésével. Tehát ha körülbelül ugyanannyi a kérelmet benyújtók száma, és egyre több és több gyermeket fogadnak örökbe, akkor szépen lassan el fognak fogyni az örökbe fogadni szándékozók. Ehhez még hozzájárul az is, hogy nem mindenki fogad örökbe. Az a tapasztalatunk, hogy ha 30-35-40 százaléka az örökbe fogadni szándékozóknak már alkalmassági határozattal rendelkeznek, ebben az időszakban visszavonják a kérelmüket - változik az élethelyzetük, gyermekük születik, elválnak, bármi, idősebbek lesznek, tehát visszalépnek az örökbefogadástól. Még egy fontos diagramot szeretnék megmutatni, amely jelenleg, 2026. augusztus 31-én mutatja a 10 év alatti gyermekeket, miután a hazai örökbe fogadni szándékozók esetében tíz év feletti gyermekre nincsen várakozó jelenleg, aki idegen gyermeket szeretne örökbe fogadni. Itt életkori szempontból mutatom meg, hogy milyen lehetőségeik vannak a gyermekeinknek örökbe fogadó szülőket találni. A piros vonal azt mutatja, hogy az örökbe fogadni szándékozók milyen maximum életkort tudnak elfogadni, a kék vonal pedig a gyermekek életkorát, akik 2026. augusztus 31- én örökbe fogadhatók voltak. Ez közel 900 gyermeket jelent. Az örökbe fogadni szándékozókból csak azokat vettem figyelembe, akik a nyilvántartásunk szerint fogadókész, alkalmassági határozattal rendelkező jelentkezők, tehát akiknek folyamatban van az eljárás, mármint örökbe fogadnak, illetve az alkalmassági vizsgálat még nem történt meg, azokat nem. Tehát akik aktuálisan fogadókészek, közel 700-an vannak, de az látszik, hogy van egy 200-as különbség számszerűségben is a gyermekek és az örökbe fogadni szándékozók között. Az is látszik, hogy 4 éves kornál már nyílik az olló, illetve a 6 év feletti gyermekek esetében már nagyon kevés a hazai örökbe fogadni szándékozó. Ehhez még hozzájönnek egyéb szempontok, mert az életkor a gyermekek szempontjából csak egy jellemző, de a gyermekek egészségi állapota, családi háttere, testvérkapcsolataik, származásuk, mind-mind meghatározza azt, hogy lehet-e egyáltalán nekik megfelelő örökbe fogadó szülőket találni. Amit tapasztalunk az egészségi állapot, családi háttér szempontjából, hogy ez egyre rosszabb sajnos, mert a pszichiátriai beteg szülők, az alkohol-, drogfüggő szülők, a nemi beteg szülők egyre nagyobb számban vannak jelen. Mentálisan rossz helyzetben lévő családokból kerülnek ki a gyermekek, és nem mindig kapják meg a megfelelő fejlesztéseket a gyermekvédelmi szakellátásban sem. Mutatnék még a tavalyi évben örökbe fogadott gyermekek életkorával kapcsolatban egy diagramot, amely bemutatja, hogy milyen arányban fogadják örökbe a gyermekeket a megyén belüli örökbe fogadni szándékozók, az országos örökbefogadást elősegítő szerv által közvetített örökbefogadók, a nemzetközi örökbefogadásoknál milyen életkorú gyermekek jönnek szóba, kik milyen életkorú gyermekeket fogadtak örökbe, illetve, hogy a nevelőszülők maguk milyen életkorú gyermekeket fogadnak örökbe. Itt az látszik, hogy a 3 év alatti gyermekek esetében a megyén belüli örökbefogadások száma a legjelentősebb. Nem is tudom, gyakorlatilag 70 százaléka az összes örökbefogadásnak, mármint ebben a korosztályban, és ez is indokolta azt, hogy a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok az egyszintű örökbefogadás bevezetésével nagyon nem értettek egyet, mert itt a megyei illesztéseknél, ismerve a gyermeket, ismerve az örökbefogadókat, sokkal jobban a gyermek szükségleteire és az örökbefogadók kapacitására, személyiségére, mindenre figyelemmel tudnak döntéseket hozni, mint az országos nyilvántartásban, ahol többnyire papírokból történik meg ez a döntés. Még szeretném felhívni a figyelmet a nemzetközi örökbefogadásokra. Elég sok támadás éri ezt a területet, hogy külföldre adjuk örökbe a gyerekeket, ahelyett, hogy Magyarországon maradnának. Ezek a gyermekek, akiket külföldi örökbefogadók fogadnak örökbe, Magyarországon biztosan nem találnának örökbe fogadó családra. Látjuk ezen az ábrán, hogy gyakorlatilag a 6-10 év közötti korosztályban a hazai örökbefogadók majdhogynem elfogynak, és nagyon nagy a nemzetközi örökbefogadások száma, tehát ezeket a gyerekeket gyakorlatilag csak külföldi örökbefogadók fogadják örökbe. Még egy ábrát mutatnék ebből a szempontból: a különleges szükségletű gyermekek, beteg, fogyatékos gyermekek örökbefogadása szempontjából a nemzetközi örökbefogadásban tavaly több gyermeket fogadtak örökbe, mint az összes más típusú örökbefogadásban együttvéve. Ha még van időm, akkor néhány javaslatot megfogalmaznék az első körben örökbefogadható gyermekek és vér szerinti szülők szempontjából. Azt hiszem, az előadásom eléggé rávilágított arra, hogy az örökbe fogadható gyermekek számának csökkentése, hogy normalizálódjon ez a helyzet, hogy a kórházban ne hagyjanak ott a vér szerinti szülők ennyi gyermeket, csak az alapellátás megerősítésével, családmegtartó szolgáltatásokkal érhető el. Nincs más lehetőség szerintem, és ez magától nem fog megoldódni, sőt, csak romlani fog, mert még nem biztos, hogy elértük a plafont. A kórházban hagyott gyermekek szabályozását mindenképpen felül kell vizsgálni. Tudom, hogy már van is egy módosító javaslat, amely erre vonatkozik, de nagyon fontos lenne ezeknek a szülőanyáknak, akik kórházban hagyják a gyermeküket, krízistanácsadás elérése, nyújtása már ott a szülészeten; ha ez megoldódna, képzett szociális munkások foglalkoznának velük. Ha ezen a krízistanácsadáson az derül ki, hogy a szülő nevelni kívánja gyermekét, akkor kapjon erre támogatást. Elemeztük a kórházban hagyott gyermekek adatait, és vannak olyan szülők közöttük, akik nevelnek otthon gyermekeket. Belebetegedtek abba, hogy nem tudják megoldani a helyzetüket, például egyedülálló nők. Biztos, hogy segítséggel lenne több olyan anya, illetve pár, aki tudná nevelni a gyermekét. A krízistanácsadás eredménye lehetne az is, hogy nyílt vagy titkos hozzájárulás történne a gyermek örökbefogadásához. Ez is sokkal jobb helyzet, mintha a gyermek később azt éli meg, hogy engem otthagytak a kórházban. Ez egy gondoskodás a vér szerinti szülő részéről. Segíteni lehetne azt, hogy - nem tudom én - elbúcsúzzon a gyermekétől. Sok szülő gondoskodik is a kórházban a gyermekről, szoptatja a gyermekét addig, amíg meg nem teszi ezt a nyilatkozatot. Tehát ez a gyermekek számára is egy nagyon fontos, a későbbiekben is fontos segítség lenne. Én a magam részéről a gyermekotthonokkal sem lennék rosszban a kórházban hagyott gyermekek helyzetének megoldásával kapcsolatban, mert azt azért tudni kell, hogy nevelőszülői hálózatoknál a kapcsolattartás azért nem napi, ez egészen biztos. Tehát egy újszülött gyermek esetében, ha a szülő nevelni szeretné a gyermekét, biztosítani kellene számára azt, hogy bejárjon rendszeresen, vagy tudjon kapcsolatot tartani gyermekével. Erre korábban a gyermek- és csecsemőotthonokban volt lehetőség. Én régen dolgoztam a fővárosi szakszolgálatnál, de akkoriban általában a gyermekek egyharmada hazakerült a vér szerinti családjába, egyharmada örökbefogadás útján talált családra, és a másik harmaduk pedig nevelőszülőkhöz került. Tehát biztos, hogy ez is felvetődhet. A vér szerinti szülők számára könnyen elérhető helyen lévő kisebb otthonok, és mellette a krízis nevelőszülői hálózat, amely talán jobban azoknak a gyermekeknek nyújtana segítséget, ahol a szülők nem kívánják nevelni a gyermeküket, vagy nincs rá annyira irányultságuk. Ami nekem nagyon fájdalmas pont a kórházban hagyott gyermekek szempontjából, az ismeretlen szülőktől származó gyermekek. Ők nem kórházban hagyott gyermekként lesznek örökbe fogadhatók, hanem miután a szüleik iratai nincsenek rendben, tehát lejártak az okmányaik, és 30 napon belül ők ezt nem rendezik, az anyakönyvi hivatal elindítja a maga jelentését a jegyző felé. A gyermekeknek megállapítják a képzelt szülők adatait, és innentől kezdve a gyámhivatal megállapítja, hogy a gyermek örökbe fogadható, mert ismeretlen szülőktől származik, és a gyermek a későbbiekben nem fogja tudni megkeresni a vér szerinti szüleit. A múltjáról is sokkal kevesebb információja lesz, mint abban az esetben, ha a szülő ismert lenne. A kórházban hagyott gyermekek esetében hatalmasat nőtt ez a szám. Korábban az én gyakorlatomban szerintem évente legfeljebb egy-egy ilyen eset volt az elmúlt 15- 20 évben. Az elmúlt három-négy évben viszont elkezdett emelkedni ez a szám. 2024- ben 7 gyermek vált örökbe fogadhatóvá ezen a módon, ’25-ben már 35 gyermek, és most augusztusig 22 gyermek. Ez azt jelenti, hogy ezek a gyermekek a vér szerinti hátterük tudása nélkül lesznek örökbe fogadhatók. Szerintem az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás szabályait is újra át kellene gondolni. Ezek nem veszik figyelembe a vér szerinti szülők lehetőségeit. Nem tudom, rapid eljárásokban nem szabadna gyermekek és szülők sorsáról dönteni. Amint mondtam, a 6 évet betöltött, egészségileg károsodott gyermekeknél visszavezetném a gyámhatósági jóváhagyást, a testvérek esetében a valódi testvérkapcsolat kivételét javaslom, és a nevelőszülő előnyben részesítésének is a visszavonását, mert alapvetően a gyerek érdeke határozza ezt meg. A nemzetközi nyilvántartásba vételét a gyermekeknek nem ezzel a kacifántos, meglehetősen bonyolult és nem célravezető eljárással kellene megoldani. Még az örökbe fogadni szándékozók, örökbefogadó családok szempontjából is mondanék néhány javaslatot. Azt látjuk, hogy az örökbefogadó családok nagyon gyorsan fogadnak örökbe gyermeket jelenleg, ha elfogadók a gyermek több adottságára. Gyakorlatilag a kérelem benyújtásától számítva akár három hónap múlva megtörténik az örökbefogadás. Azt is sokszor látjuk, hogy nem eléggé felkészültek. A sikertelen örökbefogadások mutatják azt, hogy a tavalyi évben 29 gyermek került be örökbefogadó családból a gyermekvédelmi szakellátásba, és a többségük nem töltött egy évnél vagy maximum másfél évnél többet az örökbefogadó családban. Ebben biztos, hogy benne van az, hogy mennyire voltak kész szülők az örökbefogadó szülők. A sikertelen barátkozások, kihelyezések kapcsán is látjuk ezeket a hiátusokat. Az örökbefogadói tanfolyam kötelezővé tétele nagyon fontos lenne, hogy tényleg minden örökbe fogadni szándékozó végezze el. Akik nem szeretnék elvégezni, sokszor van, hogy úgy ülnek be - ezt a szakemberektől tudom -, hogy nem egy esetben nem értik és nem fogadják el induláskor a fontosságát, a lényegét, de mire megtörténik a 40 órás tréning jellegű tanfolyam, addigra egészen másként vélekednek róla. Fontos lenne folyamatosan támogatni az örökbe fogadni szándékozókat a várakozási idő alatt is, illetve az egyedül örökbe fogadni szándékozóknál visszavezetni a házaspárokkal megegyező eljárásban történő döntést. Az utánkövetést, az önkéntes utánkövetést szívem szerint a gyermek 18 éves koráig kiterjeszteném, hogy bátran fordulhassanak az örökbefogadó családok az utánkövetést végző szervezethez a gyermek nagykorúságáig. Szükség lenne örökbefogadás utáni szolgáltatások bevezetésére, mert a gyerekek speciális problémáit jelenleg a nevelési tanácsadók nem tudják megfelelően kezelni, ellátni, túlterheltek. Mindenképpen el kellene gondolkodni azon, hogy milyen módon lehetne segíteni az örökbefogadó családokat, akik azért sokszor eltérő fejlődésmenetű gyermekeket fogadnak örökbe. És akkor fontos lenne még, amit a szakszolgálatok, gyámhivatalok, gyermekvédelmi gyámok, szakértői bizottságok szempontjából elmondanék, a szakmai munka támogatása, a létszámfejlesztés. Az örökbefogadási szolgálatoknál ’21- ben történt egy nagy volumenű létszámfejlesztés, de azóta látjuk, hogy mennyit emelkedett az örökbefogadások száma, tehát sokkal több ügyet kell ellátni. Megjelent a módszertan, ami nagy segítség, de hogy annak mentén tudják vinni az ügyeiket. Jelenleg sok területen, tehát több megyében nincs erre kapacitás, különösen a pirossal mutatott részen, ahol a kórházban hagyott gyermekek nagy száma található, ahol a veszélyeztetett gyermekek, a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek vannak, ezekben a megyékben. Szükség lenne képzésekre, szupervíziókra, a tárgyi feltételek javítására, hogy könnyebben el tudják érni a gyerekeket, az örökbefogadó családokat a szakemberek, legyenek laptopok, internet, minden, ami a munkájukhoz szükséges. Végül, de nem utolsósorban nagyon fontos lenne egy jól működő nyilvántartási rendszer. Jelenleg a „Gyermekeink védelmében” elnevezésű nyilvántartási rendszer működik, amelynek az előzménye volt az ÖFR, az egységes örökbefogadási nyilvántartási rendszer. A GYVR sajnos nem felel meg minden szakmai elvárásnak. Például nem lehet belőle lekérdezéseket, pontos lekérdezéseket, illetve statisztikákat kinyerni. A vizsgálóbizottságnak készített adataink is azokból a külön-külön bekért Excel-táblákból készültek többnyire, illetve KSH-adatokból, amelyeket a szakszolgálatok a GYVR vezetése mellett vezetnek, sok esetben többféle táblázatot, hogy egyáltalán bármilyen adataink legyenek. A táblázatokból készítjük el a KSH éves adatszolgáltatását. Tehát az, hogy van egy nyilvántartási rendszer, amelyben benne van minden adat, benne vannak a dátumok, az értékkészletek, egyszerűen csak kellene egy lekérdezési fejlesztést hozzátenni. Egészen hihetetlen nagy teher menne le a szakemberek válláról, ez egészen biztos. Amikor ez a rendszer beindult, különösen az volt az elvárás, amikor a fejlesztések elkezdődtek, hogy ami adatot egy-egy szinten beletesznek a szakemberek ebbe a rendszerbe, azt tudják is kinyerni. Tehát a területi gyermekvédelmi szakszolgálat igazgatója tudja kivenni a szakszolgálatra vonatkozó minden adatot, tudja egy kattintással látni, hogy hány nevelésbe vett gyermek van most, vagy egy időtartamban hány gyermek volt, hány örökbe fogadható gyermek, a kollégái hogyan vannak leterhelve. Most az örökbefogadásban például van egy olyan felület, ahol a saját ügyfeleiket látják a kollégák, az összeset, aki örökbe fogadott, aki már nem alkalmas, a körülbelül, nem tudom, 80 ügyfél helyett 400-at. Ilyen rendszerben elég nehéz dolgozni. Úgyhogy ezzel szeretném zárni, hogy nagyon boldog lennék, ha ebben történne változtatás, és akkor be is fejezem a bemutatómat. Köszönöm szépen a figyelmet.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Én a szakellátásba bekerült örökbe fogadott gyermekek kapcsán reflektálnék, arra, hogy a módszertan felülvizsgálata ebből a szempontból szükséges- e. A javaslataink között volt, hogy az örökbe fogadni szándékozók alkalmassági vizsgálatára, felkészítésére kellene hosszabb időt hagyni, többalkalmas találkozások legyenek, a tanfolyamot beépíteni, a tanfolyam után is találkozzanak még a szakemberekkel, utána is dolgozzanak azon, hogy milyen gyermeket tudnak elfogadni, mérjék fel a szakemberek, hogy mik a valós elképzeléseik az örökbefogadóknak, milyen teherbírásuk van, mit gondolnak a gyermek életkoráról, egészségi állapotáról. Mindent, ami a sikeres illesztésekhez vezethet, sokkal alaposabban, több idő alatt lehet kideríteni. Jelenleg 60 napon belül kell ezeknek az alkalmassági vizsgálatoknak megtörténni. Ha végiggondoljuk, azért egy háromüléses pszichológiai vizsgálat tart ennyi ideig, de akkor még ott a környezettanulmány, a háziorvosi vélemény bekérése, minden, és jó lenne sokat beszélgetni ezekkel az örökbe fogadni szándékozókkal. Jó lenne, ha megértenék, kellene idő, hogy leülepedjen bennük az a rengeteg információ, amit ebben a 60 napban megkapnak. Jelenleg azért azt látjuk, hogy sokan nem a gyámhivatali határozat meghozatala előtt végzik el a tanfolyamot, hanem utána, így nincs visszacsatolás a szakszolgálatnak igazán. Tehát nem oké ez a folyamat jelenleg. Nagyon alaposan végig kellene gondolni, hogyan lehet optimalizálni, hogyan lehet tényleg segíteni magukat az örökbefogadókat, hogy jobban megismerjék a saját örökbe fogadási nyitottságukat, elképzeléseiket, hogy melyek valósak igazán, és melyek, amiket társadalmi elvárásnak vagy nem tudom én, minek gondolnak. Hogy hamarabb örökbe tudjunk fogadni gyermeket, beikszelünk mindent az egészségügyi elképzelések adatlapon, de nem ezzel lehet igazán segíteni ezen a rendszeren. Amit még a származási kitétellel kapcsolatban gondolok, hogy nagyon szeretnénk, ha nem lenne az örökbe fogadni szándékozóknak semmilyen kitétele. Tehát az lenne az ideális, amit a nyugat-európai országokban látunk, hogy meg sem kérdezik, merthogy egyértelmű, hogy bármilyen származású gyermeket elfogadnak az örökbe fogadni szándékozók, vagy hogy mondjam, ez ilyen alap indulási pont az alkalmasságuk tekintetében, de azért a mai magyar valóságban ez nem működik igazán. Ha ezt ma bevezetnénk, akkor nem tudom, nem feleződne, hanem szerintem harmadolódna, negyedelődne az örökbe fogadni szándékozók így is alacsony száma. Tehát itt társadalmi érzékenyítés, az örökbefogadói tanfolyamon érzékenyítés, utána folyamatosan segítése az örökbe fogadni szándékozóknak ezeknek a kérdéseknek a megdolgozásában is.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Akkor én is hozzászólnék vagy válaszolnék „az ismerkedés után visszautasítják a gyermeket” kérdéshez. Minden esetben, minden megszakítás után van egy beszélgetés - tehát az egy alap elvárás, ezt a módszertan is leírja - az örökbe fogadni szándékozókkal. A szakszolgálat szakemberei mérlegelnek, hogy ebből felülvizsgálat lesz, vagy nem. Egy barátkozás után, egy ismerkedés után elképzelhető, hogy nem, tehát ez elő szokott fordulni. Viszont egy sikertelen kihelyezés általában maga után szokott vonni felülvizsgálatot, mert ott vagy a gyermekkel kapcsolatos elképzeléseik, vagy a folyamatban való működésük… - tehát hogy az elképzelések nem változnak, tehát hogy amiatt kellene a felülvizsgálatot indítani, hogy másfajta gyámhivatali határozata legyen az örökbe fogadni szándékozóknak, de azért előfordul nem egy esetben, hogy nem kezelik jól a helyzetet, és emiatt szükséges, és van, amikor pedig ők maguk lépnek vissza egy sikertelen kihelyezés után. Ez is nem ritkán előfordul.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Az önkéntes utánkövetésre reflektálnék még röviden, hogy miért lenne fontos az, hogy a gyermek 18 éves koráig legyen. Egészen biztos, hogy van egy financiális része is ennek, mert az utánkövetést nemcsak a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok végzik, hanem közhasznú szervezetek is, és az ő tevékenységüket a minisztérium finanszírozza. Tehát költségvetésből finanszírozódnak ezek az ügyek, és jelenleg nem tartozik bele az utánkövetés körébe az öt éven túli segítségnyújtás. De szerintem nagyon fontos lenne az örökbe fogadó családoknak is, hogy tudják azt, hogy nekik erre van lehetőség. Tehát amíg a gyermek nagykorú nem lesz, jöhetnek. Nemcsak azzal, hogy mondjuk, hogy persze, jöhetnek, hanem hogy ez van. Köszönöm.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Én a korkülönbséggel kapcsolatban szeretnék válaszolni. Szerintem ez a szabályozás, amely korábban, 2003-ban lépett hatályba, hogy 45 év a korkülönbség az örökbefogadó és a gyermek között maximálisan, azért van olyan engedmény, hogy házaspárok esetén a fiatalabb házastárs életkorát kell figyelembe venni, illetve testvérek esetén az idősebb testvér életkora az, ami alapul szolgál. Ez abszolút a gyermekek érdekében álló szabályozás volt. Tehát a gyerekeknek arra van szükségük, hogy az örökbefogadó szüleik fel tudják nevelni őket. Minél feljebb visszük ezt az életkort, vagy eltöröljük az életkort, egyre idősebb szülők is jelentkeznek nagyon fiatal, pici gyerekekért, és frusztráltak lesznek, nem fogják érteni, hogy ők miért nem kaphatták meg a kis háromévest meg a kétévest, nem tudom, 55 évesen vagy 60 évesen. Egyszerűen azért, mert a gyerekeknek nem ez áll érdekében. Én nagyon megfontolnám, sőt nagyon nem javasolnám ennek az életkori határnak az eltörlését. Azt is látni kell, hogy minél idősebb egy szülő, egy örökbefogadó szülő, annál kevésbé vannak a környezetében hasonló korú gyermeket nevelő barátok, ismerősök, rokonok. Az ő családjában is a nagyszülők, tehát a leendő gyermek nagyszülei, vagyis az ő szülei egyre idősebbek, nem fognak tudni támaszkodni rá, sőt őket is nekik kell majd gondozni előbb-utóbb. Egészen más helyzetben vannak, mint egy 30-50 év közötti vagy 45 év közötti pár, akik fittek, teherbírók, és várhatóan a gyermeket nemcsak éppen 18 éves koráig tudják kísérni, és 70 évesen mennek a gyerek ballagására, ha el tudnak menni, hanem még akár az unokáik gondozásába is be tudnak segíteni. Ez a jogszabály szerintem abszolút a gyerek oldaláról hozott döntés volt anno, 23 évvel ezelőtt, és szeretnénk, ha ez maradna is ebben a formában. Köszönöm.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Megpróbálok röviden válaszolni ezekre a kérdésekre. A nevelőszülőhöz helyezése ezeknek a gyermekeknek: hát, erről beszéltünk, hogy nincsenek férőhelyek és attól, hogy emelkedett a nevelőszülők díjazása, nem lett több férőhely. Tehát a probléma ott van, hogy nincs hova tenni ezeket a gyerekeket, és a gyerekek száma nő. A gyerekek száma nem azért nő, mert egyszer, csak úgy, hirtelen alakult egy ilyen helyzet, hanem ez hosszú évtizedek vagy másfél évtized termése, akárhogy is nézzük. Az európai összehasonlításban Magyarország magasan a legrosszabb az örökbefogadások számában, ami azt jelenti, hogy a legmagasabb Magyarországon az örökbefogadás szám, ami nem egy pozitív mutató. Akárhogy is nézzük, ha egy ország nem tud gondoskodni az állampolgárairól, hogy azok a családjukban fel tudják nevelni a gyerekeket, ez nem jó, nem jó, hogy egy évben 1400 gyermek kerül örökbe fogadó családba. Nézzük Ausztriát, ahol száz alatti ez a gyermekszám. Ez egy kicsit pozitívabbnak tűnik, hogy sokkal kevesebb gyermek esik ki a családi fészekből, sokkal kevesebb gyermek kerül kórházba hónapokra, évekre szakellátásba. Szerintem ez egyszerűen megengedhetetlen, hogy ide jutottunk egyáltalán. Arra, hogy nemzetközi összehasonlításban a 29 gyermek sok vagy kevés, nincs adatunk, de a 29 gyermeknek nagyon sok az, hogy ebbe a helyzetbe került, az a 29 család egész biztos, hogy tönkrement. A gyerekek is, meg az örökbe fogadni szándékozók is. Nem hiszem, hogy ezt viszonyítani kellene, vagy fontos lenne tudni, hogy más országokban hogyan alakul ez a szám, mert ha tíz gyermek került volna vissza, az is sok lenne. Tehát az lenne a jó, ha egy sem kerülne vissza, és segítséggel meg lehetne oldani minden nehéz helyzetet, ami az örökbe fogadó családoknál kialakul. Nem tudom, elfogadható-e válaszként, amit mondtam, én ennyit tudok dióhéjban erről. Köszönöm szépen.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Ehhez annyit mondanék még, hogy statisztikailag lehetne látni, hogy milyen okból kerülnek gyermekek gyermekvédelmi szakellátásba, mert egy GYVR- rendszerben a bekerüléskor ezt rögzíteni kell, tehát ki kell választani értékkészletből, hogy milyen okok - egy vagy több ok - miatt került be a gyermek szakellátásba. Ha ezeket le lehetne kérdezni, akkor lehetne erre tényleg egy komplexebb választ adnunk, de nem látjuk.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

A 3 év alatti gyermekek országos bekerülésére én most így kapásból nem gondolom, hogy tudok adatot mondani, de valószínűleg ugyanaz a helyzet egy országtérképen, mintha a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek arányát nézzük. Tehát ezek az adatok gyakorlatilag minden szempontból az észak-magyarországi, illetve a kelet-magyarországi részt mutatják sokkal terheltebbnek, mint a dunántúlit. De biztos Baranyában is vannak területek, vagy Somogyban akár, ahol több gyermek van, de arányában egészen biztos, hogy az észak-keleti, észak-magyarországi régióból kerül be nagyon sok pici életkorú gyermek. Az egyedi ügyekkel kapcsolatban miniszterelnöki biztos asszony működésére vonatkozóan nem szeretnék konkrét ügyeket mondani, de nemzetközi örökbefogadásokban volt egy ilyen eset, amikor már itt volt az örökbefogadó házaspár, már a gyermekek barátkozása folyamatban volt, ismerkedés volt, amikor a nevelőszülő jelezte, hogy ő ezt nem szeretné, és leállt a folyamat. Tehát ez gyakorlatilag a gyerekek helyzetének rendezését is megakadályozta, illetve a kollégáink gyakorlatilag tönkrementek benne eléggé. Ez egy felfoghatatlan helyzet volt. Ez volt az egyik ilyen. A GYVR-rel kapcsolatban: ezt a Tigra Kft fejleszti, az ÖFR-t is ők fejlesztették, ami nem sikerült maradéktalanul, sőt gyakorlatilag az egyharmadát, a modul szempontjából talán annyit sem sikerült 2014-ben megoldani. Hogy jelenleg mennyi a költsége, nem tudom, több milliárd forintos fejlesztés. Azért ez egy hatalmas informatikai rendszer, aminek a fejlesztése 2017 végén, inkább ’18-ban indult. 2020- ra kellett volna kész lennie úgy, hogy július 1-jétől működőképes legyen. Ez nem valósult meg akkor, októberben vezették be, de akkor is voltak olyan részei, ahol a részfolyamatok lezárása nem történt meg. Az örökbefogadás szempontjából fájó pont az, hogy a közhasznú szervezetek nem férhetnek hozzá a mai napig sem, bár a jogszabály szerint oda töltik fel az adatokat, és onnan veszik ki nyilvántartás szempontjából. Reméljük, hogy változni fog ez is. És mondom, leginkább a KSH-adatok és a saját adatszolgáltatásunk az, amire kíváncsiak vagyunk sok esetben, például, hogy a gyermekek miért kerülnek be gyermekvédelmi szakellátásba. Ezeket nagyon jó lenne lekérdezni tudni és látni a rendszert, ha már ott van előttünk.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Hozzátenném azt, hogy mennyire jutottak el egyáltalán az egyedüli örökbe fogadók, függetlenül a szexuális irányultságtól, az alkalmassági határozatig. Volt azért olyan 2025-ben, illetve ennek az évnek az elején volt olyan gyakorlat egyes területeken, hogy egyáltalán nem döntött a gyámhivatal egyedüli örökbe fogadni szándékozó alkalmasságáról. Sőt volt olyan örökbe fogadni szándékozó is, akinek már ismételt alkalmassági vizsgálata volt, mert letelt a 3 év és nem tudott az idő alatt örökbe fogadni. Minden rendben volt vele, és önmagában azért, mert egyedülálló, arra hivatkozással, hogy csak házaspárok fogadhatnak örökbe, a gyámhivatal elutasította a kérelmét. A bíróság megsemmisítette a határozatot, új eljárásban megint elutasította a kérelmét, és ment ez a teljesen érthetetlen eljárás, mert gyakorlatilag azt lehetett látni, hogy valamiféle őrző szerepet töltenek be, hogy a minisztériumban ne kelljen olyan döntést hozni, hogy elutasítanak egy egyedüli örökbe fogadni szándékozót. Ezt a mechanizmust feltételeztük emögött, hogy ez így működött, sajnos. Még visszakanyarodnék egy nagyon picit a miniszteri biztos asszony tevékenységéhez. Az egyedi ügyek azért voltak nagyon problémásak, mert nagyon nagy bizonytalanságot okozott a szakemberek számára az, hogy mi az, amit képviselhetnek, merjenek képviselni, milyen helyzetekbe vigyék bele az örökbe fogadó családokat, és mi az, amit meg inkább ne vállaljanak, mert sajtóhír lesz, botrány lesz - nem tudom én -, fejek levétele fog történni. Ezzel még szerettem volna kiegészíteni. Köszönöm.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Annyit hozzátennék ahhoz, amit Natália elmondott, hogy ezek soron kívüli perek, amit indítanak ilyenkor a szülők, mert teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot nem tud tenni, amikor a gyermekvédelmi gyámnak mint törvényes képviselőnek is hozzá kellene járulni, mert ezekben az esetekben jellemzően nem járul hozzá. Tehát ilyenkor apaság megállapítása iránti per indul. Ezek soron kívüli perek. Most már azt lehet mondani, hogy hál’ istennek viszonylag gyorsabban lezajlanak, de ez a menetrendje ennek az eljárásnak. Szerintem nagyon fontos ebben az esetben is a megelőzés. Tehát az anyákkal beszélgetni kell erről a gyámhivataloknak. Amikor az anyát behívják tárgyalásra, meg kell kérdezni, hogy mit lehet tudni az apáról. Tudnia kell az anyának, hogy fontos a gyermek szempontjából, hogy erről mit nyilatkozik. Az, hogy a kórházban hagyott gyermekek esetében nem kérdezik meg az anyát, egyáltalán az anya meghallgatására jelenleg nincs szükség, egy akkora gyermek- és szülőellenes, mindenki ellenes cselekedet, merthogy itt lehetne megtudni, hogy van-e apa. Tehát arra várni, hogy az anya majd magától a kórházban elmondja, hogy igen, a gyermekemnek XY az apja, legyenek szívesek a tájékoztatásba beleírni, amit a gyámhivatalnak megküldenek, hogy hol található, hogy el tudják neki küldeni az egészet, ez nem működik. Köszönöm.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Köszönöm szépen én is a szót, és köszönöm szépen a részletes beszámolót. Próbálom, próbáltam elhelyezni a nemzetközi térben ezeket a számokat, és próbáltam keresni, hogy mi a helyzet más országokban, hogy alakulnak a számok. Egyébként azt tapasztaltam, hogy egyáltalán nem találni erre egységes statisztikát, egységes módszertant sem. Egészen másképp mérnek. Nyilván egészen különbözőek a rendszerek is. Esettanulmányokat lehet egyébként találni, és ezekből az esettanulmányokból egyébként nagyon hasonló tendenciák olvashatók ki más nyugat-európai országokban is, méghozzá az, hogy egyre több olyan gyermek marad, kerül rendezetlenül sok esetben kórházba, akit valamiért a gyermekvédelmi intézményrendszer nem akar hazaadni. Egészen magas számok is vannak bizonyos országok esetében. Ezzel együtt a kérdésem az, hogy lehet-e valahogy a nemzetközi térben a magyar tendenciákat értelmezni, különösen az utolsó évek eseményeit. Hiszen mégiscsak, ha jól értem - és erről volt statisztika is -, az elmúlt két-három évben a kórházban maradt, rekedt csecsemők száma az 50-100 közötti számról felugrott a háromszorosára, 300- ra. Nyilvánvalóan - részben ezért is vagyunk itt ezen a napon - ez akkor reakciót igényel vagy valamilyen ellenhatást, hogy ezt kezeljük. Nem értek hozzá, a kollégáimhoz hasonlóan nem vagyunk szakemberek, de az a törekvés, amiről egyébként itt is szó esett, hogy ennek mentén az örökbefogadás intézményrendszerében próbáljunk könnyítéseket, gyorsításokat tenni, hogy ezáltal esetlegesen segítsük a gyerekek örökbefogadási folyamatát, hogy a nevelőszülői státuszt hozzuk egy kedvezőbb állapotba például nevelőszülői díjazások megemelésével, itt volt hosszú előadás, erről például nem esett szó, hogy ez esetleg segítheti-e ezt a helyzetet. Itt van több olyan érdekes szám is, ami egymásnak feszül, hiszen önök is elmondták, hogy nyilvánvalóan az lenne a cél, hogy ezeket a gyermekeket alapvetően a szüleikhez tudjuk visszahelyezni, ez az elsődleges cél, és ebben szükséges akkor valószínűleg jogalkotói beavatkozás is, illetve önök erre tettek több ezzel kapcsolatos megállapítást is. Ugyanakkor itt lehet látni azt is, hogy van egy olyan állapot - szintén mutatták a statisztikában -, hogy a legtöbb örökbefogadó szülő a 0-3 éves kor közötti gyermekek vonatkozásában tud, vállal vagy fogalmaz meg ilyen típusú vállalást. Ezzel együtt nyilván van egy olyan intézményes érdek, meg hát gyermekérdek is, hogy minél hamarabb az intézményekből ezeket a gyerekeket ki tudjuk helyezni valahová, ahol jobb helyzete van, akár a nevelőszülőség vonatkozásában, hiszen nyilvánvalóan ezek a gyerekek azért nem haza adhatóak, és azért vannak ezekben a kórházakban, hiszen már valamilyen olyan hatósági, gyámhatósági döntés, beavatkozás történt, amely megállapítja, hogy a gyermekek hazaadhatósága veszélyezteti a gyermek életkörülményeit, életét, egészségügyi állapotát s a többi, s a többi. Amiről itt beszélgetünk - és ez kiderült az előadásból is -, ezeknek a sokszor világos, hogy miért meglévő érdekeknek, mégis nagyon sokszor egymással szembenálló érdekeknek az ütközése. Ha jól értem, akkor ez az, amit szükséges feloldani a jövőben valamilyen új szabályozással vagy finomhangolással. Ehhez kapcsolódóan a kérdésem. Itt látunk egy statikus számot, amely alapvetően dinamikus, ez a 300-as szám, amely most így a kórházakban rekedt csecsemők vonatkozásában egy szám, viszont itt van három másik szám is, amely ehhez kapcsolódik, és erre kerestem adatokat, de nem találtam. A diagnózisban sem találtam adatokat. Nem tudjuk azt, hogy mennyi az a szám, ami egy ilyen helyzetben, mondjuk, egy hazaadással megoldódik. Tehát nem tudjuk, mennyi az a szám ilyen helyzetben, amikor ezzel a hazaadási procedúrával a vérségi szülőkhöz vissza tud kerülni a gyerek, az egy évre meg tud valósulni. Látunk itt egy számot az örökbefogadás vonatkozásában, amely az elmúlt időszakban dinamikusan nőtt. Ezzel kapcsolatban is van egy vita, hogy ez jó, vagy rossz. Itt is van egy ellentmondás azzal kapcsolatban, hogy látjuk, hogy az elmúlt négy-öt évben 1000-1200-zal több gyermeket tudtak így örökbe adni, vagy adtak örökbe, mint a korábbi átlagos éves szám. Ezzel együtt pedig úgy látom, hogy arányait tekintve nominálisan is pont ennyivel csökkent azoknak a szülőknek a száma, akik várnak örökbefogadásra. A kettő tehát itt összefügg. Tehát ha örülünk annak, hogy plusz 1000-1200 gyermek helyzete megoldódott örökbefogadással, ez azt jelenti, hogy nevelőszülőnél van, és nem pedig intézményben, gyermekvédelmi intézményrendszerben, intézetben, akkor a másik oldalon az a jelenség, hogy csökkent a várakozó szülők száma, ezzel összhangban van. Tehát érdemes, azt gondolom, a kettő számot együtt kezelni, mert ha az egyiket pozitívumnak fogjuk fel, akkor a másikat szerintem érdemes hozzákapcsolni. Tehát itt is érzékeltem egy ellentmondást ebben. A másik szám pedig, ami még fontos, hogy mennyi gyermeknek tudunk ebből a korosztályból nevelőszülői elhelyezést biztosítani egy adott évben, hiszen az éves statisztika 1600-1700, de nem látjuk pontosan, legalábbis én nem látom a számokból, hogy a 0-3 éves korcsoportra pontosan mi vonatkozik. Azért is fontos talán ezeknek a számoknak az értelmezése, mert ebből azért azt lehet látni, hogy a háttérben folyik a munka, van hazaadási eljárás, van örökbefogadási eljárás, és van egy nevelőszülői kihelyezési procedúra is. Azt gondolom, hogy az igazsághoz meg a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy arányait tekintve ez a 300-as szám ehhez hogyan viszonyul. Erre is próbáltam keresni adatokat, de nem láttam, hogy az elmúlt időszakban lett volna olyan európai ország, ahol ennyire, tehát háromszorosára meg lenne terhelve az infrastruktúra, és az ezzel kapcsolatos intézményi beavatkozások kérdésköre is, azt gondolom, ebben a kontextusban értékelendő. Még egy gondolat, mert a visszaadás kapcsán volt kritika, hogy a 29-es szám, amikor már elindult az örökbefogadás és akkor történik visszaadás, nemzetközi térben vajon magas-e vagy sem. Ha azt látjuk, hogy van egy adott évben 1400 örökbefogadás és abból 29 a visszaadások száma, akkor az 2 százalék. Nem tudom, ezért arra keresem a választ, hogy ez vajon a nemzetközi térben sok vagy kevés. Mivel nem értek hozzá, ezért nekem ez kérdés. Nyilván minden évben több, mint nulla, hiszen az életben, azt gondolom és el is hangzott, sok szülő új szülő, akik szembesülnek a problémákkal, illetve lehet illeszkedési helyzet is. Csak azt próbálnám megkeresni, hogy ez a 29, ami két százalékos helyzet, vajon tényleg magas-e és kirívó-e. Azzal együtt, hogy értem, hogy az örökbefogadás vonatkozásában a szabályok kapcsán megfogalmazódtak változtatási javaslatok. Köszönöm szépen.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Nem túlbeszélve, de én automatizmusnak vettem, hogy ez a lista az a menetrend, amiben megállapodtunk, és ezt a sorrendiséget követjük. Ilyen szempontból azt gondolom, hogy ha nem merült fel kérdés, akkor azt kövessük. Ezt javaslom. Köszönöm.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Az örökbe fogadni szándékozók kapcsán egyébként nem nagyon van olyan statisztika, hogy milyen társadalmi státuszba tartoznak, milyen életkorúak. A tapasztalataimat tudom elmondani itt, a fővárosban. Nagyon érdekesen alakul a helyzet. Nyilván, ahogy mondtuk, az életkori módosításokkal, illetve azt hiszem, a külföldi meddőségi klinikák egyre több igénybevételével azt látjuk, hogy elég sok idős jelentkezőnk van, akik 45 év körül vagy 45 év felett jelentkeznek. Viszont megjelent egy olyan rétege is az örökbe fogadóknak, akik fiatalok és egyáltalán nem szeretnének vér szerinti gyermeket, tehát nem meddőségi okból gondolkodnak az örökbefogadásban, hanem tudatos döntésük az örökbefogadás. Azt is látjuk, hogy nagyon sokan sok-sok veszteség után érkeznek; a meddőségből fakadó próbálkozások okozta veszteségeik után, hosszú-hosszú lombikprogram terheinek elviselése után jelentkeznek. Nagyon vegyes a társadalmi státusza is az örökbefogadóknak, és azt hiszem, hogy nem is ez határozza meg, hogy valaki jó örökbe fogadó szülő lesz vagy sem. Mármint egyértelműen érezzük, hogy nem ez határozza meg, ráadásul ezeknek a gyerekeknek nagyon sokszor teher tud lenni egy nagyon magasan kvalifikált örökbefogadó. Megint tapasztalatból mondom, és ez megint nem általánosítás, hogy egy-egy olyan esetünk van, amikor úgy érezzük, már az alkalmassági eljárásban kiderül, hogy teljesen irreális elvárásokkal érkeznek az örökbe fogadó szülőink annak kapcsán, hogy milyen gyermekük lesz majd. Igazából az a jó örökbefogadó, aki meg tudja érteni és el tudja fogadni, hogy ez a gyermek teljesen más lesz, mint ő. Bár nyilván az sem biztos, hogy teljesen más, de őt majd úgy kell tudni segíteni az életben, amilyen képességekkel, amilyen tulajdonságokkal rendelkezik. Mindig ez a célunk, hogy ide érkezzenek meg az örökbefogadók, hogy amikor megjön a gyermek, akkor kell hozzá alkalmazkodva kialakítani a közös életet, nem pedig előtte álmodozni bizonyos helyzetekről.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Nagyon röviden annyival egészíteném ki, hogy a tanfolyamnak miért van ennyire fontos szerepe. Négy nap a tanfolyam. Egy reggeltől késő délutánig tartó tréningről van szó, amely szituációs gyakorlatokat hoz be, filmeket nézünk, csoportokban közösen gondolkodunk, bátran felteheti mindenki a kérdéseit. Ez egy interaktív és nagyon-nagyon hasznos négy nap, amely az örökbefogadás minden aspektusát végigviszi. Nekünk az a meglátásunk, hogy a tanfolyam végére az örökbe fogadni szándékozók egyszerűen a saját határaikat be tudják határolni, felismerik azt, hogy ők pontosan milyen gyermekre vágynak. Ez nagyon fontos, hiszen amikor kiajánlunk nekik egy gyermeket, akkor ők természetesen mondhatnak nemet, de sokkal könnyebb itt meghúzni a határokat, mint kudarcos kiajánlásokkal szembesülni. A tanfolyam végén nagyon sokszor előfordul, nem tudom, körülbelül a felénél biztos, hogy több örökbe fogadni szándékozó az, aki megváltoztatja az álláspontját bizonyos tekintetben. De az is jó, ha valaki megerősödik abban, amit eddig gondolt az örökbefogadási paraméterekről. Az is egy nagyon hasznos megélés, és minden egyes jelentkezőnk, aki részt vett a tanfolyamon, az is, aki előtte ódzkodott ettől, meg szokta erősíteni, hogy erre iszonyatosan nagy szükség van, és ez abszolút a vesszőparipánk, hogy ez kerüljön be az alkalmassági eljárásba. A származási kikötésről, mint olyanról: jelenleg ma Magyarországon nem lehet listát vezetni a származásról, éppen ezért nekünk, szakembereknek, nagyon nehéz dolgunk van ezen a téren. Úgy szoktam mondani az ügyfeleimnek, hogy se antropológus nem vagyok, se genetikus. Viszont nem engedhetjük meg azt, hogy egy gyermeket olyan családba helyezzünk, ahol őt nem fogják elfogadni úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül, mindenestül, származásával, családi hátterével együtt. Éppen ezért mi úgy gondolkodunk, hogy ha a származás, mondjuk, valamilyen szinten egyértelmű, nem tudom, legutóbb volt vietnámi anya, ott nyilván ez egy egyértelműség, de a romaság tekintetében sokszor nehéz valakire azt mondani, hogy ő biztosan roma származású, ezért azt szoktuk mondani a jelentkezőinknek, hogy minden örökbe fogadott gyermek származása bizonytalan, nem tudunk garanciát nyújtani senkinek. Viszont ha van egy gyermek, akiről vélhetően olyan információnk van, hogy roma származású, őt csakis olyan családnak ajánljuk ki, aki erre nyitott, mert nem engedhetjük meg, hogy ez a gyermek egy olyan családba kerüljön, akit később nem fognak elfogadni, vagy pedig nem tudják kellően kezelni. Ugyanis itt az elfogadás nemcsak arról szól, hogy el tudok-e fogadni egy roma gyermeket, hanem arról is szól, hogy tudok-e neki segíteni abban, hogy ő az identitásának a részeként kezelje ezt a származást, hogy tudok-e neki abban segíteni, hogy a mai Magyarországon ő mivel fog szembesülni a későbbiekben. Éppen ezért amikor valaki úgy jön, hogy ő ezen a téren elfogadó, még ezt kicsit tovább vizsgáljuk, hogy valóban úgy érezzük-e, hogy ő erre képes lesz, és hogy a családi háttere, a nagyszülők, a nagynénik is partnerek ebben, és megfelelő emberek lesznek-e.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Egy pár gondolatot mondanék én is. Azt látjuk - és hozzáteszem, megint csak a fővárosi TEGYESZ-ről beszélek, a mi eseteinket látom -, hogy nagyon sokszor nem a gyerek az okozója ennek, hogy egy ismerkedés vagy egy gondozási idő kudarcba fullad, hanem sokszor azt látjuk legjellemzőbben, hogy a sok hosszú évet váró és több elvárást megfogalmazó örökbefogadó szokott szembesülni azzal, hogy ez nem egészen az, amire ő gondolt. Ilyenkor, ebben az időszakban a gyerekek nem úgy viselkednek, ahogy fognak viselkedni egy év múlva. Ez egy krízis a gyerekeknek, ilyenkor sok visszaesés van. A nagyobbacska gyerekek nyilvánvalóan egy gyászfolyamatban vannak, hiszen elszakadtak a nevelőszüleiktől, a csecsemőotthonbeli csoporttársaiktól, az egész kis életüktől. Tehát ez az időszak embert próbáló időszak. Van olyan, hogy valaki, nem tudom, 3-4 éve alkalmasságot kapott, de eltelt 3-4 év közben, és ugyan volt egy felkészítés, és igyekeznek a szakemberek is, de mégiscsak arra fut ki a történet, hogy ez nekik nem fog menni. Sokszor van olyan, hogy csak az egyik szülőnél látjuk azt, hogy nem tud beleállni ebbe a helyzetbe, de ez azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk ezt a történetet tovább. Nagyon ritka eset az, amikor, mondjuk, esetleg a gyerek állapota nem teljesen volt kivehető a gyerek ismertetésénél, és megijednek egy olyan helyzettől, amire egyébként ők nem vállalkoztak volna. Minden esetben leülünk ilyenkor beszélgetni. Nagyon sokan egyébként ilyenkor nem arra jönnek rá, hogy ezt a gyermeket nem akarják örökbe fogadni, hanem arra, hogy ők már nem akarnak örökbe fogadni. Minél hamarabb történik meg ennek a felismerése egyébként, nyilván annál könnyebb dolgunk van, meg annál jobban látszik a tudatosság a szülőkben. Ha a legelején történik valami, akkor lehet, hogy ezt még vissza lehet csatornázni, és tudunk segíteni, ha látunk valami deficitet. De nyilván ahogy haladunk az időben, egyre kétségbeesettebb szülők szoktak ilyenkor lenni, és akkor inkább leállítjuk a folyamatot, és mondom, legtöbbször az van, az a végkimenet, hogy ők maguk mondják ki, hogy nem akarnak örökbe fogadni. Ha pedig mégis akarnak, akkor biztos, hogy idő kell ennek a feldolgozására, és egy jó darabig nem engedjük őket új örökbefogadási helyzetbe.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Annyit kiegészítésként, amit mi tapasztalunk az utánkövetéseken, hogy sokszor a családok nem is nagyon találnak megfelelő szakembereket, nem tudják, hova fordulhatnak. Nagyon könnyű lenne a TEGYESZ-hez fordulni, hozzánk, akiket már ismernek szakembereket, és azt is látjuk, bár nem az utánkövetéshez kapcsolódik, hogy milyen problémákkal jelentkeznek felénk. Nagyon fontos lenne a pedagógusképzésben egy örökbefogadás-specifikus kurzus, mert azt látjuk, hogy sokszor nincsenek felkészülve az oktatási intézmények az örökbe fogadott gyerekek speciális szükségleteire. Itt nem feltétlenül a fejlesztési szükségletre gondolok, hanem ennek a lélektanára, hogy erre legyen egy nagyobb odafigyelés. Mondok egy példát. Óvodai beszoktatásnál hiába írunk leveleket az óvodáknak, hogy ezeknek a gyerekeknek ez egy óriási változás, és sokkal több időre van szükségük. Vagy ha - nem tudom - a szobatisztaság egy kicsit megbicsaklik, akkor az egy örökbefogadás-specifikus kérdés is lehet. Nehezen megy át ez a pedagógusoknak, ezért biztos, hogy erre nagyon nagy szükség lenne.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Kezdem a kérdés második felével. Egy olyan komplex és átfogó szabályozást igényel a gyermekvédelem mai rendszere, hogy egyébként mi már annak is örülünk, hogy ebben elkezdődött egy közös gondolkodás, hogy ezzel foglalkozunk, hogy itt lehetünk, hogy megszólalhatunk. Azt egyértelműen látjuk, hogy a korábbi időszakban is születtek ad hoc intézkedések, mert az azért látható volt minden ciklusban, hogy sok helyen ég a ház, és születtek ad hoc intézkedések. Az is érthető, hogy néha tényleg ad hoc intézkedésre volt szükség, vagy ott egy adott pillanatban valamilyen tűzoltás megtörtént. De az biztos, hogy ha alaposan helyre akarjuk tenni ezt a sok mindent, az egy nagyon erős átgondolást igényel, és ez tégláról téglára építkezést igényel, miközben valóban lehet, hogy néhol meg tűzoltásokra van szükség. Azt gondoljuk, hogy ha elindul itt bármi egy alapos átgondolással, évek, sőt bizonyos esetekben lehet, hogy évtizedek, mire ennek eredménye lesz, hiszen a prevenció, az, hogy érzékenyítsünk, az, hogy legyen megfelelő szexuális edukáció, az olyan szegregációkba is eljusson ez a tudás, ahova eddig nem jutott el, vagy nagyon korlátozottan jut el, hogy legyenek megfelelő szakemberek, hogy ott legyen mindenki a terepen is elérhetően, ez a jelenlegi rendszerben egyáltalán nem megoldható, és nagyon sok idő, mire ebbe képzések, emberek beleállnak. Tehát látjuk, hogy az biztos, hogy ez nem egyik napról a másikra fog megtörténni. Ebben nem vagyunk optimisták, vagy nem tudom, de mindenképpen valahol el kell kezdeni, és nagyon fontos, hogy már elindult valami.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

(Hangosítás nélkül.) Bocsánat, csak a laptopom nagyon gyorsan merül, de mindjárt itt van egy kis segítség. Addig bemutatkozom. Séra Natália vagyok, és 2003 óta dolgozom a gyermekvédelem területén minden kitérő után. Elsőfokú gyámhivatalban dolgoztam, majd másodfokú gyámhivatalban, dolgoztam az ágazati irányításban az Emberi Erőforrások Minisztériumában, a Gyermekvédelmi és Gyámügyi Főosztályon öt évig. (A bizottsági munkatárs bekapcsolja a mikrofont.) Bocsánat! Öt éve dolgozom a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat örökbefogadási tanácsadójaként. Abban igyekszem itt a mai napon megtalálni az egyensúlyt, hogy egyszerre beszéljek kicsit az örökbefogadásról és azon belül a kórházban maradt gyermekekről is. Úgy gondoltam, hogy néhány fontos aspektust kiemelnék Judit prezentációjából. Nagyon fontosnak tartom én is elmondani, hogy az örökbefogadás egyfajta sorsrendezése a gyermeknek, és tulajdonképpen egy végső megoldásnak kellene lennie a gyermek életében, mert minden gyermek megérdemli, hogy a vér szerinti családjában nevelkedjen, és ehhez számára minden segítséget meg kellene adnia az államnak. Az örökbefogadások száma, ami itt Magyarországon elég magas, pont nem azt mutatja, hogy jól állunk ebben a helyzetben, igazából az lenne a célszerű, hogy az örökbefogadások száma alacsony legyen, mert ez azt jelentené, hogy tudunk segíteni ezeknek a vér szerinti családoknak és gyerekeknek, és nem kell odáig eljutni, hogy egy másik családba kelljen kerülniük. Ez az egyik legfontosabb, amit ma el szeretnénk mondani. Az örökbefogadással kapcsolatosan nagyon sok tévhit van, amelyek közül néhányat szeretnék elmondani azért, hogy itt az elején ezeket helyre tegyük, mert az utóbbi években mind a politikában, mind a közéletben nagyon szívesen beszéltek az örökbefogadásról, és mi, szakmabeliek úgy éltük meg, hogy nagyon sok minden félrement ezekben a megnyilvánulásokban. Ráadásul az utóbbi években a jogalkotásból és a szakmai műhelyekből is kihagyták a szakmát, míg korábban ez viszonylag jól működött. Sokszor szembesültünk azzal, hogy megjelent egy jogszabály a fejünk felett, és ahhoz nekünk ott improvizálva kellett alkalmazkodnunk, és megpróbálni a lehető legtöbbet tenni a gyermekekért úgy, hogy nem vettünk részt ezeknek a szabályoknak az alkotásában. Úgy vesszük észre, hogy abszolút háttérbe szorult a vér szerinti szülők helyzetének az ismertetése. Igazából az utóbbi évek jogszabályai az örökbe fogadó szülőket segítették, és minden esetben eltolódott erre ez az irányvonal, és nem azok a gyermekvédelmi megoldások kerültek előtérbe, amelyek a legfontosabbak lennének. Abszolút téves például az a felvetés, hogy hosszú éveket kell várni egy gyermek örökbefogadására. Ez sem így van a valóságban. Nincsenek tisztában sokszor az emberek azzal, hogy azok a gyermekek, akik örökbe fogadó szülőkre várnak, milyen státuszúak, és azok az örökbefogadók, akik várakoznak, milyen gyermekre várnak. Ilyen esetben számít a gyermek életkora, számít a gyermek egészségi állapota, a családi háttere, a származása. Ez nem minden esetben azonos azzal az elvárással, amilyen gyermekek vannak az örökbefogadási rendszerben vagy a gyermekvédelmi rendszerben. Az örökbefogadási szolgálat feladata és célja mindig az, hogy az örökbefogadás háromszögének minden szereplőjét megfelelő módon és egyenlő módon segítse. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az örökbefogadókat képviseljük, és nemcsak a gyermeket képviseljük, hanem a vér szerinti szülőket is. Nálunk igazából az örökbefogadási életút egész területe lefedett. Ugyanis onnantól kezdve, hogy megérkezik hozzánk egy krízishelyzetben lévő édesanya, édesapa, az ő segítése az első, legfontosabb feladatunk, abban segítjük, hogy megtalálja a megoldásokat és muníciókat ahhoz, hogy megtarthassa a gyermekét. Ha pedig nem, abban a döntésben segítjük őt, hogy az örökbefogadás kapcsán melyik örökbefogadási formát válassza. Nyilván abban is segítséget kap ilyenkor a szülő, hogy fel tudja dolgozni ezt a hatalmas döntést, amit meg kell hoznia. Külön szakemberek foglalkoznak ilyenkor a vér szerinti szülőkkel, és segítik őket a várandósság alatt, a szülés körülményei között is, támogatják üzenetekkel, látogatással, és segítik őt abban, hogy a lehető legjobb megoldás születhessen. Ezt minden vér szerinti szülő megérdemelné, nemcsak az, aki elég tudatos tud lenni abban, hogy megkeresi a területi gyermekvédelmi szakszolgálat szakemberét, vagy kap valamilyen védőnői vagy kórházi segítséget ebben, hanem minden más esetben, minden örökbefogadási helyzetben fontos lenne, hogy a vér szerinti szülőt, a vér szerinti családot megsegítsük. De nemcsak az ő szempontjukból fontos ez, hanem a gyermek szempontjából is. Teljesen más úgy egy egész életet leélni, hogy tudom, mi volt a háttérben, mi volt az oka annak, hogy az örökbefogadásom megtörtént, és ha ebben van megértés, egy biztos tudás, hogy az én szüleim mindent megtettek és alaposan átgondolták ezt a döntésüket, vagy nem volt más lehetőségük, olyan krízishelyzetben, olyan válsághelyzetben voltak, amiben nem lehetett más út, csak az örökbefogadás, akkor ezt a gyermeknek is sokkal könnyebb lesz feldolgozni. Tehát itt nemcsak a vér szerinti szülőt segítjük ebben az esetben, hanem a gyermeket és a gyermek sorsát, életútját is. Az örökbefogadási szolgálat végzi az alkalmassági vizsgálatot, amely az örökbefogadásra jelentkezők alkalmasságát vizsgáló, jogszabály és módszertan által meghatározott folyamat. Ilyenkor sokszor megjelenik a kérdés - megint tévhit ez -, hogy miért van erre szükség, miért kellene külön alkalmassági eljárás az örökbefogadóknak, hiszen más családokban sincs alkalmassági vizsgálat egy gyermek érkezése esetén. Mivel az örökbefogadás egy olyan speciális szülőség, ahol a szülőnek sokkal erőteljesebb feladatokra van szüksége, és olyan kompetenciákra, úgy szoktuk mondani, hogy terápiás szülővé kell tudnia válni egy örökbe fogadó szülőnek, ezért nem mindegy, hogy kit engedünk be egy örökbefogadási helyzetbe, és éppen ezért nagyon alapos a mi vizsgálatunk is. Egyáltalán nem adminisztratív jellegű ez az egész folyamat. Egyrészt van egy egészségügyi vonatkozása, hogy alkalmas-e egészségügyi szempontból az örökbe fogadó szülő; van egy környezettanulmány része a vizsgálatnak, ahol a környezetet, az életkörülményeket, szociális helyzetet vizsgáljuk; és a legfontosabb része talán a pszichológiai alkalmassági eljárás, amely mindig egy több alkalmas, tesztekkel is alátámasztott pszichológiai vizsgálat. Legtöbbször itt dől el a szülők alkalmassága, hiszen ezek a jelentkezők nem ugyanolyan motivációval, nem ugyanolyan történettel, élethelyzettel rendelkeznek, a veszteségeik megdolgozottsága sem egyforma. Így érkeznek hozzánk, és bizony sokszor itt a pszichológiai alkalmassági vizsgálaton derül ki, hogy még nem állnak készen az örökbefogadásra. Éppen ezért van az, hogy a kérelmezők egy része már ezen a ponton esetleg önszántából visszalép a folyamattól, vagy pedig a tanácsadó és a pszichológus javaslatára azt jelezzük vissza, hogy még nem kész az örökbefogadásra. Mi a kockázatokat vizsgáljuk, és a gyerek érdeke az, hogy csak olyan szülőket engedjünk egy örökbefogadási helyzetbe, akik biztosan nem fognak megbicsaklani abban a helyzetben, amely egyébként egy érzelmileg és fizikálisan is megterhelő időszak. Nem beszélve nyilván a későbbi életútról, ami az örökbefogadásban vár a családra. Nyilván jövedelmet is vizsgálunk, és amikor kialakul egy ilyen teljes kép, és úgy látjuk, hogy alkalmas az örökbefogadó család, akkor a gyámhivatal fog dönteni az alkalmasságról. Itt még a hatóságnak van lehetősége esetleg további vizsgálatokat lefolytatni. Azt kell tudni, hogy számunkra mindig az a fontos, hogy a gyermek számára találjuk meg a legideálisabb családot, tehát nem az örökbefogadóknak keresünk gyermeket. Ez egy nagyon fontos alaptézis, éppen ezért a gyerekügyes kollégáink - mert erre külön kollégáink vannak - nagyon alaposan feltérképezik mindig a gyerekek helyzetét, állapotát, státuszát, családi hátterét, és azok által, az ő kis paraméterei által, az életkora, neme, származása, egészségügyi állapota, családi háttere révén megszületik egy anyag tulajdonképpen a gyermekről is. Ezen paraméterek alapján megkeresik a számítógépes rendszerünk segítségével azokat az örökbe fogadni szándékozó szülőket, akik ugyanilyen paraméterű gyermekre alkalmasak. Ez egy szűrés, ami után egy nagyon alapos illesztés következik. Itt számít a jelentkezési sorrend is, és nyilván a paraméterek, amelyeket megadtak a várakozók. Nagyon fontos hangsúlyozni azt is, hogy soha nem egy ember dönt arról, hogy egy gyermeknek ki lesz a szülője, hanem egy szakmai team az, amely ilyenkor összeül és együttesen a gyermek gondozójával, a gyermek törvényes képviselőjével, gyermekvédelmi gyámjával együtt, valamint mindazon szóba jöhető családok tanácsadójával és pszichológusával együtt közösen szakmai döntés születik arról, hogy ki lenne ennek a gyermeknek a legideálisabb szülő. Nemcsak azt döntjük el, hogy ki a legideálisabb, hanem hogy ki a második, harmadik, negyedik s a többi legideálisabb szülő, merthogy amennyiben az első házaspár esetleg nemet mondana, akkor ne kelljen újra összeülni, hanem ténylegesen a második legalkalmasabb családot keressük meg. Nagyon fontos tudni, hogy akkor is összeülünk, ha egyetlenegy családot találunk, mondjuk, egy gyermeknél, mert ez sem automatikus, hogy a soron következő család biztosan alkalmas lesz a gyermeknek. Én a fővárosban dolgozom. Minden megyében működik ilyen szakszolgálat. Ha nem találunk a gyermeknek megyén belül, fővároson belül családot, akkor pedig felterjesztjük a gyermeket az országos örökbefogadást elősegítő szervhez, a minisztériumhoz, és ők pedig akkor az országon belül keresnek ennek a gyermeknek ideális családot. Itt most nem mennék bele a későbbi részletekbe, én azt gondolom, hogy biztosan lesz még erre vonatkozó kérdés. Annyit elmesélnék még, hogy az a feladatunk a továbbiakban, hogy bemutassuk ezt a gyermeket a családnak. Ennek van több lépcsőfoka, egy iratismertetés, egy fényképmegismerés, egy személyes találkozás a gyermekkel, és utána ülünk össze. Itt mind egy-egy döntést jelent az örökbefogadó szülők részéről, és utána kell leülni az örökbefogadó családnak, és eldöntenie, hogy szeretné-e az ismerkedést megkezdeni ezzel a gyermekkel. Az ismerkedést mindig alapos előkészítés előzi meg. A gyermeket - nyilván életkortól függően - megfelelően felkészítjük az örökbefogadásra. Az örökbefogadó családot, illetve a gyermek gondozási helyét is felkészítjük erre, hogy mi várható. Ütemezzük ezt az ismerkedést. Térben és időben fokozatosan haladunk, és amikor megérik az idő arra, hogy ez a gyermek hazaköltözhessen a családjához, akkor ez az időpont is eljön. A hatóság előtt kell erről újból megerősíteni a szándékát az örökbe fogadni szándékozó családnak. Utána egy 30 napos kötelező gondozási idő következik, ami alatt jogilag még nem a család gyermeke, gyermekgondozás-nevelési joga van ilyenkor az örökbe fogadni szándékozóknak. Ennek leteltét követően kell majd véglegesen nyilatkozniuk az örökbefogadásról. Itt nagyon fontosak ezek a pontok, ahol mindig meg-megállunk, és visszanézünk arra, hogy hol tart az örökbefogadásban a család, biztosan tudunk-e továbblépni. Ezalatt a 30 nap alatt is folyamatosan látogatjuk a családot. Egy pszichológus és egy tanácsadó segíti őket abban, hogy a lehető legzökkenőmentesebb legyen ez az időszak. Fontos tudni, hogy ez nagyon embert próbáló időszak. Az örökbefogadóknak egyszerre kell szobát berendezni, egyszerre kell munkahelyet lerendezni, a családot felkészíteni, mindent bevásárolni, gyámhivatalba menni, orvoshoz menni, jövedelemigazolást szerezni, együttműködni a gyámmal, a nevelőszülővel vagy a csecsemőotthonnal, a kórházzal. Szóval, ez nem egy könnyű időszak, és így aztán elkél a segítség. Mi mindig azon vagyunk, hogy egy kellő bizalmi kapcsolatban legyünk az ügyfeleinkkel, hogy merjenek segítséget kérni, a bizonytalanságaikat is merjék elénk tárni, a nehézségekben is ott tudjunk lenni mellettük. Fontos, hogy itt sem ér még véget a munkánk, merthogy a családokat utánkövetjük. Az örökbefogadást követően kötelező jelleggel fél és másfél év múlva találkozunk. A mostani jogszabály szerint öt év az, amíg ők önkéntesen jelentkezhetnek nálunk utánkövetés igénybevételére, ami egy tanácsadást jelent, beszélgetést a pszichológussal, de soha senkit nem küldünk el öt év után sem. Ezt fontos tudni, hogy nagyobb mérföldkövek előtt engem is felhívnak az ügyfelek, óvodába kerülés előtt, iskolába kerülés előtt. Ha vannak olyan örökbefogadás- specifikus helyzetek, akkor szintén megkeresnek bennünket, és ilyenkor mi nem nézzük azt, hogy nekünk meddig tart az utánkövetési kötelező időtartamunk. Van nálunk egy kolléga, aki a származáskutatással és a gyökérkereséssel foglalkozik, merthogy nagyon sok 14 év feletti vagy felnőtt örökbe fogadott keres meg bennünket azzal, hogy szeretne többet tudni a múltjáról, kíváncsi a vér szerinti családjára, arra, hogy vannak-e testvérei, mi történt vele a csecsemőotthonban. Nyilván ez nemcsak egy adminisztratív jellegű találkozás ilyenkor, hanem sokkal inkább egy megsegítés, egy lelki támogatás, egy olyan segítségnyújtás, amit hatósági úton - a származásmegismerés jelenleg egy gyámhatósági eljárás - nem biztos, hogy megkapnak ezek a kliensek. Ez is egy nagyon-nagyon fontos területünk. Talán így látható, hogy annyira átfogó a mi munkánk az első ponttól egészen a végpontig, és hogy mindig ugyanazzal a szemlélettel vagyunk minden egyes ponton ezeknek a folyamatoknak. Nyilván elsődlegesen a gyermek érdekét képviseljük, de az örökbefogadás háromszögének minden szereplője ugyanolyan fontos ezen a területen. Nagyon szívesen veszem majd az egyéb kérdéseket erre vonatkozóan. Viszont a kórházban maradt gyermekekről szeretnék egy kicsit bővebben beszélni. Nagyon aktuális ez a kérdés most, hiszen van bent egy törvényjavaslat ezzel kapcsolatosan. Nyilván azt mi olvastuk és láttuk. A rendeleti jogalkotásnak nyilván még sok szerepe lesz ezen a téren. Fájó pont volt számunkra, amikor a kórházban maradó gyerekek ügyében megszületett ez a jogi szabályozás, hiszen nem vehettünk részt a jogalkotási folyamatokban. Az egyik ilyen fájó pont már maga az elnevezés is, hiszen a jogszabályban egészségügyi intézményben hagyott gyermekekről van szó. Ezt a kifejezést mi, szakmabeliek, egyáltalán nem szeretjük, merthogy általában ezeket a gyermekeket nem ott hagyják, hanem egyszerűen egy súlyos krízishelyzetben, válsághelyzetben egy olyan döntést kell hozniuk, vagy nem is tudatos döntést hoznak ilyenkor a vér szerinti szülők, vagy pedig már van egy hatósági döntés arról, hogy nem vihetik haza gyermeküket. Nemcsak emiatt aggályos ez az elnevezés, hanem a gyermekek szempontjából is. Tehát egész életen át egy ilyen szóval élni, hogy engem elhagytak, ott hagytak, ez biztos, hogy nem ildomos, úgyhogy mi ezért inkább szeretjük a kórházban maradó vagy kórházban rekedt gyermekek elnevezést használni. Nekem az a célom ma, hogy bemutassam, hogyan hatott ránk ez a jogszabály, és hogyan hatott az egyes szereplőkre, mert szeretnénk felhívni a figyelmet ezekre az anomáliákra, és a tervem az, hogy valamiféle megoldási javaslattal is éljek. Kicsit beszélnék a jogi szabályozás - szerintünk - legnagyobb problémájáról, ami pedig az, hogy a jogszabály szerint abban az esetben, ha egy anya közvetlenül a gyermek születését követően távozik a kórházból gyermekét hátrahagyva, akkor őt a zárójelentésben tájékoztatják arról, hogy milyen jogkövetkezményei vannak ennek a lépésnek. Szerintünk nagyon aggályos egy egészségügyi dokumentumban jogkövetkezményeket megfogalmazni. Pláne, hogy alapvetően egy ilyen egészségügyi dokumentumban senki nem arra számít, hogy számára jogkövetkezmények vannak előírva, hanem teljesen más dolgok szoktak ebben benne lenni. Ráadásul ezt a zárójelentést sokszor meg sem várják ezek a szülők, tehát nem is olvassák el, és a jogkövetkezmények úgy állnak be, hogy őket sokszor senki sem tájékoztatja a jogaikról, arról, hogy milyen lehetőségeik vannak. Például, hogy igazából ebben a helyzetben, ha bemennének egy hatósághoz nyilatkozni akár csak arról, hogy a jelen élethelyzetük ugyan nem alkalmas a gyermek hazavitelére, de a későbbiekben szeretnének ebben lépéseket tenni, vagy keresnének egy olyan családtagot, ismerőst, barátot, aki ebben az átmeneti helyzetben a gyermeket befogadná, akkor nem történne meg az a jogkövetkezmény, amit jelenleg a Ptk. előír. Most az anyáknak írásban vagy jegyzőkönyvbe mondva kell nyilatkozni. Sokszor előfordul, hogy a gyámhatósághoz kell bemenniük. Sokszor nem is ott szülnek ezek az anyák, ahol az ő lakóhelyük szerinti gyámhivatal van, nem is ismerősek a környéken, fogalmuk sincs, hogy hova lehetne bemenni. Ráadásul egy olyan élethelyzetben vannak, ami ténylegesen egy nagyon súlyos krízis, tehát nem várható el tőlük, hogy ők tudatos állampolgárként viselkedjenek. De beszéljünk az apák helyzetéről is, merthogy a jogszabályban az van, hogy ha az apa ismert, akkor a gyámhatóság megkeresi az apa lakóhelye szerinti gyámhivatalt, és tájékoztatja őt ezekről a jogkövetkezményekről. Viszont az ő esetükben is a jogkövetkezmények továbbra is a zárójelentéshez és zárójelentés kiállításához kapcsolódnak, ráadásul a zárójelentés kiállításától számítódnak a határidők. Lehet, hogy az apa sokkal később értesül ezekről a jogkövetkezményekről, de a zárójelentés kiállításától számított hat hét után ezek a jogkövetkezmények beállnak, ha nem megy be a szülő vagy más hozzátartozó nyilatkozni a gyámhivatalba, és nem jelzi a hazaviteli szándékát. Az érthető volt, hogy mi a célja ennek a jogszabálynak, hiszen hirtelen megnövekedett azoknak a gyerekeknek a száma, akik a kórházban maradtak. Ennek nyilván az volt az oka, hogy nem volt gondozási hely, nem lehetett őket hova kihelyezni, de ha továbbmegyünk az okokat keresve, akkor látható, hogy ezeknek a családoknak a szociális megsegítése, a tudatosítása, a szexuális edukációja, az a preventív megoldási lehetőség, ami rendelkezésre állna, biztosan nem volt hasznosítva, és igazából pont ezt szolgálja ez a jogszabály, hogy minél gyorsabban örökbe fogadó családot találjanak a gyermeknek. De továbbra is ez egy nagyon fontos állításunk, hogy nem ez lenne a legjobb megoldás ezeknek a gyerekeknek. Természetesen, ha emögött van egy olyan krízishelyzet, egy olyan élethelyzet, amikor nincs más megoldás, akkor az örökbefogadás fantasztikus megoldás, de jó lenne, ha ehhez fel lenne térképezve ennek a családnak a háttere, és a gyerek számára is nagyon fontos lehet a későbbiekben, hogy ő is azt érezze, hogy az ő élete nem egy ilyen át nem gondolt intézkedésen múlt, hanem egy megdolgozottság van a sorsa mögött. Amikor megszületett ez a jogszabály, teljesen váratlanul ért bennünket, de nemcsak bennünket, hanem az összes többi szereplőt, aki ebben érintett volt, tehát az egészségügyi intézményeket, akik soha eddig hasonló feladatot nem kaptak, a gyámokat, a gyámhatóságot is. Éppen ezért, mivel ez visszamenőleg is vonatkozott gyermekekre, hirtelen feltorlódott ezeknek a gyerekeknek a száma, és nagyon elhúzódtak ezek az ügymenetek, mindenkinek improvizálnia kellett. Egyébként picit később történt is módosítás a jogszabályban a visszajelzésekre, aminek örültünk, de még mindig nem volt az az ideális jogi környezet, amire szükség lenne. Szeretném bemutatni a különböző szereplők szempontjából, hogy mit jelent ez a mostani szabályozás. Az egészségügyi intézmények nem gyermekvédelmi gondozási helyek, nem erre vannak berendezkedve. Ők tulajdonképpen erőn felül működnek, amikor ezeket a gyerekeket gondozzák ezen a helyen. Egy kórházban addig kellene lennie a gyermeknek, amíg az egészségügyileg indokolt számára. Így azonban egészséges gyerekek vannak a kórházakban, akiknek a száma megnövekedett, ráadásul nemcsak a számuk nagyobb, hanem a feladatok is nőnek azáltal, hogy az életkoruk növekszik. Egyre több mindenre van szükség, más gondozási formára, térre lenne szükségük. Arra lenne szükségük, hogy valaki foglalkozzon velük, hogy kivigye őket a levegőre, hogy tornáztassák őket, és nyilván arra a szociális közegre, amelyre minden gyermeknek szüksége van. Mi azt látjuk, hogy az egészségügyi intézmények dolgozói erőn felül igyekeznek, hogy ezek a gyermekek a lehető legjobb helyzetben legyenek, de nyilván nem ugyanolyan, mintha egy családban nevelkedne ez a gyermek. Azt is látjuk, hogy nagyon különböző az egészségügyi intézmények kapacitása és lehetősége. Így van olyan gyermek, akit a nővér magára kötve hordoz, kivisz a levegőre, egy gyógytornász jár hozzá, de sajnos van olyan gyermek, aki egy kiságyban fekszik ténylegesen is, az etetésen, fürdetésen és nyilván minden alapvető szükségleten kívül már nem nagyon jut kapacitás arra, hogy vele foglalkozzanak. Sokszor a gyerekek elhelyezése is nehézkes a kórházban. Nekem volt olyan családom, akiknek az onkológiára kellett mennie a gyermekhez barátkozni, ismerkedni, ami nyilván nem egy ideális környezet egy örökbefogadási ismerkedés szempontjából. Sokszor van az, hogy ezeket a gyermekeket a születési hely szerinti kórház áthelyezi egy másik kórházba. Ez amiatt is aggályos, mert nyilván, ha a vér szerinti anya szeretne menni látogatni, már nem találja ott a gyermeket, másrészt a gyámoknak is ilyenkor a gyermek után kell menni. Sokszor van az, hogy a gyám megy látogatni a kórházba, és kiderül, hogy öt megyével odébb van már a gyermek egy másik kórházban. A kórházban nem mindig elérhető a szociális munkás, a védőnő. Jó lenne, ha a szülés körül rövid időn belül ezek a szülőanyák kapnának segítséget, ha jelzik is azt a szándékot, hogy nem tudják ezt a gyermeket hazavinni, legalább abban kaphatnának segítséget, hogy elmondják nekik a jogaikat, elmondják azokat a lehetőségeket, amelyeket választhatnak, illetve, hogy az örökbefogadás mint lehetőség mit jelent a számukra. Nagyon fontos lenne tehát, hogy legyen elérhető szociális munkás, védőnő vagy krízistanácsadó. A mi kollégáink, ha megkeresik őket, akkor azonnal rohannak a kórházba és segítik ezeket az anyákat. Az egészségügyi intézmények nincsenek felkészülve a nagyobb életkorú gyermekek érzelmi nevelési szükségleteinek biztosítására, és mivel nagyon sokszor kerülnek örökbefogadási helyzetbe, nincsenek tisztában az örökbefogadás lélektanával, az örökbefogadási folyamatokkal, és ez nem is elvárható tőlük tulajdonképpen. Mi azzal szembesülünk, hogy azokat a fontos dolgokat nem tudjuk feltétlenül kivitelezni ezekben a kórházi intézményekben, ahogy mondjuk egy nevelőszülőnél vagy egy csecsemőotthonban sikerülne. Az az álláspontunk, hogy minden gyermek és minden örökbe fogadó család ugyanolyan szolgáltatást érdemelne, de itt nem mindig tudjuk mi sem ezeket biztosítani. Problémás az is, hogy amikor elindul egy örökbefogadási helyzet a kórházban, és megjelenik a szülőanya, egy kórház nem tudja megállítani azt, akinek már esetleg a szülői felügyeleti jogát megszüntette a gyámhivatal. Sajnos volt már erre is példa, hogy egyszer csak szembetalálkozott a titkos örökbefogadás mellett a vér szerinti szülő és az örökbefogadó család. Tehát ez egy nagyon fontos hangsúlyozottság, hogy az egészségügyi személyzetnek itt egyszerre kell gondoznia az egészséges gyermeket, kezelnie a szülői krízishelyzetet és az örökbefogadási folyamatot, amire egyáltalán nincsen kapacitásuk. A vér szerinti szülők szempontjából elmondható, mi azt látjuk, hogy a kórházban maradó gyerekeknél nagyon különbözőek ezek a krízishelyzetek. Sokszor lakhatási, anyagi nehézség van pusztán mögötte, és egy nagyon szerető attitűd jellemzi ezeket a családokat. Sokszor van pszichés nehezítettség, függőség is, drog, alkohol, párkapcsolati erőszak is előfordul, és bizony nagyon sok olyan helyzet is van, amikor egy anya már nevel otthon egy gyermeket, és attól tart, az a valós félelem van, hogy ha ő dolgozik, egyedül nevel egy gyermeket, ha ezt a gyermeket hazaviszi, akkor mindkét gyermek sorsa nehézkessé válik, és mindkét gyermeket kiemelhetik a családból. Tehát nagyon nehéz helyzetekkel szembesülünk, és sokszor nagyon szerető vér szerinti szülőkkel. Nálunk a kollégák mindig azon dolgoznak, ami a gyermek sorsa szempontjából nagyon fontos, hogy ezek az anyák ölbe vegyék ezeket a gyermekeket, ha lehet, meg is szoptassák, adjanak nekik nevet, gondoskodjanak róluk, ameddig tudnak, és hogy el tudjanak köszönni, el tudjanak búcsúzni ezektől a gyermekektől. Mi nagyon igyekszünk, hogy akár egy búcsúlevelet, egy fényképet, egy plüsst vagy bármit, ami tőle van, megtarthassunk és tovább adhassuk a gyermeknek. Ez egy óriási kincs az egész élete során. Teljesen más így elindulni az életben, minthogy azt mondjuk, hogy téged ott hagytak a kórházban, és ennyi. Azt vesszük észre, hogy a krízishelyzetben lévő szülőkkel való bánásmód nem minden esetben megfelelő. Tehát nagyon sokszor kritikus, ahogy hozzáállnak akár a szülészeteken ezekhez az anyákhoz, akik nyilván így megint csak beszűkülnek, és nem mernek továbblépni. Hát, kitől kérdezzenek, ha olyan hangnemben beszélnek velük, vagy olyan kijelentéseket tesznek a fejük fölött? Sok esetben előfordul, hogy a szülő kifejezi az akaratát, akár azt is, hogy szeretné, ha örökbefogadásra kerülne a gyermek, de nem megy el a hatósághoz, mert az neki bonyolult, akkor ott kellene hagyni a munkáját, vagy a másik gyermekét, és nincs, aki segítse az ügyintézésben. Sokszor ezalatt az időszak alatt abszolút látogatják is a gyermekeket. Sokszor a lakóhelyüktől távol vannak, úgy érkeznek az egészségügyi intézetbe. Ezért például nagyon javasolnánk azt, hogy legyen ott egy személy, aki segíti ezeket a szülőket. Mivel a Gyer., a gyámhatósági eljárásról szóló kormányrendelet lehetővé teszi, hogy akár a kórházban történjen meg ezeknek a szülőknek a meghallgatása, ezért szuper lenne, ha egy ilyen kihelyezett jegyzőkönyvfelvétel történhetne ilyenkor, így a gyermekeknek is könnyebb lenne szembesülni a saját sorsukkal. Judit is említette, hogy megemelkedett az ismeretlen szülők száma, sőt a külföldi állampolgár szülők száma is. Mi egy kicsit azt is látjuk emögött, hogy egy ilyen egyszerű megoldás lett az, hogy ha én a kórházból eljövök, és ott hagyom a gyermekemet, akkor tulajdonképpen megoldást találok arra, hogy majd rendeződik a sorsa. Azt látjuk, hogy külföldi állampolgár szülők is gyakran így jönnek Magyarországra, hogy esetleg nem mutatnak okmányt sem, csak mi tudjuk az állampolgárságukat, merthogy ezen jogszabály szerint a zárójelentés után, 6 hét után könnyebben rendeződik ezeknek a gyerekeknek a sorsa. Ez viszont azt jelenti, hogy nagyon keveset tudunk ezekről a szülőkről, és a gyermek gyökérkeresésében, származásmegismerésében nem tudunk nekik elegendően segíteni. Ráadásul ez a gyors megoldás azért is aggályos, mert felveti a traumaismétlés lehetőségét. Ez egy gyakori helyzet, hogy ugyanebbe a cipőbe kerülnek újra a vér szerinti szülők, és ugyanez a helyzet történik meg velük. Akkor nézzük a gyerekek oldalát, mert nyilván mindegyik összefügg, minden oldal valahol. Régen ezek a gyerekek szakellátásba kerültek. Most, ugye, mindenki itt marad a kórházban, és nem kerül másik gondozási helyre, vagy talán egy-két helyen megoldható az, hogy átkerüljön csecsemőotthonba vagy nevelőszülőhöz ez a gyermek. De ha azt látják, hogy nagy valószínűséggel ez a gyermek örökbe fogadható lesz, akkor itt marad a kórházban addig, amíg meg nem érkeznek az örökbefogadók, merthogy úgy gondolja mindenki, hogy miért is szállítanánk át a gyermeket egy másik helyre, akkor maradjunk itt, és akkor jöjjenek az örökbefogadók, ismerkedjenek meg vele. Ezeknek a gyerekeknek a státusza, egészségi állapota, vér szerinti háttere, származása különböző. Ettől is függ, hogy mennyi időt töltenek az egészségügyi intézményben. Nyilván az egészségügyi állapot evidens, ha valaki egészségügyi ellátásra szorul, akkor a kórházban marad, de vannak olyan gyerekek, akik, hogy is mondjam, az örökbe fogadni szándékozó szülők paramétereinek nem feltétlenül felelnek meg, és ilyenkor gondozási hely hiányában ők hónapokat, vagy van, aki akár évet, éveket tölt a kórházban. Jellemzően ezek a roma származású gyermekek vagy a családi háttérben olyan súlyos nehezítettséggel élő gyermekek, drogfüggőség, értelmi fogyatékos szülők, mentális beteg szülők gyermekei, akiket a szülők, az örökbe fogadni szándékozó szülők, mondjuk, nem fogadnak el. A gyermekek hospitalizálódása egy valós veszély. Mi az örökbe fogadható gyerekeket látjuk, és az örökbefogadásokat látjuk. Azt látjuk, hogy ezek a gyerekek - attól függ, hogy a kórházban hogyan sikerül velük foglalkozni - szociálisan biztosan el vannak maradva a kortársaiktól. Egyébként a nővérek nagyon igyekeznek, gyógytornász is sokszor jár ezekhez a gyerekekhez, de azért mégsem ugyanaz, mint amikor van egy gyermeknek otthon egy nagy tere, egy nagy családja, és így kell neki növekednie. Tehát mi erre fel is készítjük az örökbefogadókat, hogy nem biztos, hogy egy ugyanolyan gyermek fog rájuk visszanézni, mint, mondjuk, a barátaik ennyi idős gyermeke. Nagyon fontos, hogy nincs szabályozva a gyermek kórházban töltött életeseményeinek a rögzítése, ami az élettörténet szempontjából kulcsfontosságú lenne. Sajnos tapasztaltunk olyat például, hogy egy év fölötti gyermeknél megkérdeztük a kórházban, hogy van-e esetleg a születésnapjáról egy fotó, vagy mi történt a születésnapján, mikor bújt ki az első fogacskája, mikor kezdett el kúszni, és nem tudtak rá megfelelő választ adni, vagy nem mindenre tudtak megfelelő választ adni. Ezek óriási hiátusok a gyermek élettörténete szempontjából. De hozzáteszem, vannak olyan egészségügyi intézmények, amelyek gyönyörű kis naplót vezetnek ezekről a gyerekekről, fotókkal ellátva, nagyon aranyos kis történetekkel ellátva, ami egy óriási ajándék az örökbefogadó családnak és a gyermeknek is. Tehát ebben sincsen egységesség, ezt próbálom így elmondani. Nagyon különböző az is, hogy a gyermek mit kap az örökbefogadási ismerkedés folyamatában. Nem egyforma ezeknek az egészségügyi intézményeknek a házirendje, nem egyformák a lehetőségei, a szobalehetőségek, és nincsen ennek tulajdonképpen módszertana, hogy hogyan történjen meg az ismerkedés az örökbefogadó szülőknek ezekkel a gyermekekkel a kórházban. Itt is nagyon változatos, onnantól kezdve, hogy van olyan, hogy napi egy órát engednek az örökbefogadó szülőknek egy külön szobában, és aznap reggel közlik azt, hogy mikor mehetnek be, odáig, hogy van olyan családom, akik tagjai mindketten be tudtak feküdni egy szobába, és ott tudták tölteni ezt az időszakot, ami nyilván a legideálisabb lenne ebben az esetben. Valahol csak az anya tud befeküdni, valahol azt engedik meg, hogy nappali időszakban bent legyenek, valahol válthatják egymást a szülők, mert két szülő egyszerre nem lehet bent a gyermeknél. A testvéreket jellemzően nem engedik be ezekhez a gyerekekhez. Ez is egy nagyon fontos nehézség itt az ismerkedési folyamatban. Szóval, itt is egy olyan tág rendszer van, ahol mindig nekünk is, meg az örökbefogadóknak is alkalmazkodni kell a kórház házirendjéhez, de teljes joggal, hiszen az egészségügyi intézmények nem erre vannak berendezkedve. Fontos tudni, hogy jóval kisebb esélye van azoknak a gyerekeknek, akik roma származásúak és olyan családi vagy egyéb háttérrel rendelkeznek, egészségügyi állapottal. Ők jellemzően sokszor a megyéjükben nem találnak családot, hanem más megyéből érkeznek hozzájuk örökbefogadók. Nyilván ilyenkor meg kell oldani bejárásukat és a lakhatásukat a környéken. Megnövekedett a gyermekvédelmi gyámok feladata is ezzel a jogszabállyal. Nyilván megnövekedett a gyerekek száma is, tehát így a gyámoknak megint lettek pluszfeladataik. Több az intézkedési feladat, ezeket a gyerekeket látogatni kell, ami teljesen rendben van itt a fővárosban - öt-hat kórház az, amely ilyen gyermekeket fogad -, azt hiszem, hogy ez teljesen megoldott, de a fővárosi illetékességű gyerekek sem feltétlenül a fővárosi kórházban vannak, tehát az ország minden pontjára kell mennie a gyámoknak és tulajdonképpen nekünk is ilyenkor, amikor kísérjük a családokat. Egyéb feladataik is vannak a gyámoknak, a védőnőkkel kell ilyenkor konzultálniuk, nekik kell átvenni a zárójelentést. Tehát egy ilyen abszolút feszes tempó van itt, amikor egy ilyen kórházban lévő gyermekről van szó. Megnövekedett az ismeretlen szülők, külföldi állampolgár szülők száma, és ilyenkor a gyámoknak további pluszfeladataik vannak az anyakönyvezésben, meg az állampolgárság megszerzésével kapcsolatos feladatok, és ahogy mondtam, a látogatás sokszor egy teljes munkanapot lefed, ha mondjuk Borsodba vagy Szabolcsba kell elmenniük a fővárosi illetékességű gyermeket meglátogatni. Akkor nézzük az örökbefogadó szülők helyzetét! Ők ilyenkor mindig egy olyan gyermekkel találkoznak, aki eddig a kórházban élt. Egyébként már a tanfolyamon is nagyon sokat beszélünk erről, meg az egész alkalmassági folyamatban, de már a rápillantás, az első találkozás előtt is felkészítjük ezeket a szülőket arra, hogy ezek a gyerekek bizony elmaradhatnak a kortársaikhoz képest. Szeretjük, ha van egy orvos, aki ott van, amikor mi meglátogatjuk ezt a gyermeket az örökbefogadókkal, aki mesél a helyzetéről, státuszáról, mindennapjairól, napirendjéről egy picit. Nagyon fontosnak tartjuk ilyenkor a kórházat is felkészíteni arra, hogy mi fog történni ezen az ismerkedési folyamaton, mi fog történni, amikor megérkezünk a kórházba. Az örökbe fogadó szülők szembesülnek az eltérő kórházi napirendekkel. Sokszor azt látjuk, hogy hangsúlyozzák a kórházak, hogy az örökbe fogadó szülők is csak szülők, ők nem tehetnek kivételt velük, nem tehetik meg, hogy egy ott lévő szülőanyát hátrányosabb helyzetbe helyezzenek, aki ott van bent a gyermekével, mint egy örökbe fogadó szülőt. Mi úgy gondoljuk, hogy az örökbefogadás egy speciális szülőség, és itt most pont ebben az időszakban alapozódik meg egy család élete. Tehát szerintünk igenis fontos lenne egy picit másképp kezelni ebben az időszakban őket szülőként, és engedni azt, hogy a lehető legideálisabb legyen ez az időszak a számukra. Mi ez alatt az időszak alatt egyébként folyamatosan segítjük a családokat és tanácsokat adunk, közbelépünk, ha szükség van rá. Szeretném bemutatni, hogy nálunk a fővárosi TEGYESZ milyen megoldásokat talált ezeknek az anomáliáknak a rendezésére, és hangsúlyozom, hogy nyilván ezzel minden egyes TEGYESZ küzd, és mivel nem volt ennek módszertana, nem volt erre semmiféle ajánlás, ezért magunknak kellett kialakítani ezeket a megoldásokat. Nálunk két gyermekügyes foglalkozik kizárólag a kórházban maradt gyermekekkel, tehát elkülönítettünk erre embereket, akik csak ezeknek a gyermekeknek az ügyével foglalkoznak. Konkrét gyámok vállalják a gyámságot, tehát arra is rájöttünk, hogy nem jó, ha húsz gyámmal dolgozunk együtt, hanem van néhány gyám, aki kizárólag, vagy ha nem is kizárólag, de oroszlánrészben ezekkel a gyerekekkel foglalkozik. Nagyon szoros kapcsolatot ápolunk az egészségügyi intézményekkel, védőnőkkel, szociális munkásokkal, a gyámhatósággal és más szakszolgálatok munkatársaival is, hiszen néha előfordul, hogy a fővárosi gyerekek más megyei szakszolgálat örökbefogadóihoz kerülnek, és ilyenkor nekünk is ugyanúgy feladatunk, hogy alaposan előkészítsük az örökbefogadást. Egyébként ezekből a kapcsolatokból nagyon minőségi helyzetek születtek, tehát több kórházban is a szociális munkás abszolút ráhangolódott az örökbefogadás lélektanára, nagyon odafigyel a vér szerinti szülőre is, és sikerül elérnünk azokat a célokat, amelyeket korábban megfogalmaztam. A krízisgondozást minden esetben felajánljuk és biztosítjuk, ha ez szükséges, kísérik a várandósságot, látogatják az anyát és mindig elérhetők telefonon a kollégáim. Szóróanyagokat készítettünk, amelyeket ezekbe a kórházakba elvittünk, és amelyeken ott vannak az elérhetőségek, a megoldási lehetőségek. Próbáltuk ezt minél egyszerűbben megfogalmazni. Közösen készítettünk a kollégákkal egy kis „Útravaló gyermekemnek” könyvecskét, vagy füzetecskét, amit felajánlunk a vér szerinti szülőknek, hogy ide beleírhatnak pár dolgot a gyermeküknek, amit fontosnak tartanak. Azt látjuk, hogy igenis, ezek az anyukák a legjobbat akarják a gyerekeiknek, és gyönyörű mondatok kerülnek bele ezekbe az útravalókba. A szóróanyagaink, leírásaink a kórházaknak is szólnak. Ezek érzékenyítő leírások, illetve a folyamatot próbáljuk egyértelművé tenni a számukra. Szakmai napot szerveztünk, illetve szervezünk idénre is, ahol közösen tudunk gondolkodni és az ideális megoldásokat átbeszélni. Nagyon fontos számunkra, hogy a gyermekre vonatkozó dokumentumokat és információkat minél részletesebben szerezzük be. Egyébként ebben egyre inkább partnerek a kórházak, de ebben is volt döcögősség. Sokszor nem adták ki ezeket az információkat, nem értették, hogy miért van szükségünk erre, és nehéz volt megértetni, hogy az örökbe fogadó szülőknek dönteni kell erről a gyermekről, ami ezek nélkül az információk nélkül ez lehetetlen. A másik pedig a gyermek élettörténete, ezek olyan fontos dokumentumok, amelyek számára mérvadók lesznek. Az örökbefogadókat is alaposan felkészítjük erre a helyzetre, és ha valami esetleges nehézséget érzékelünk, akkor mindig belépünk. Tehát szorosan jelen vagyunk ilyenkor az örökbefogadási folyamatban, és hangsúlyozzuk az örökbefogadók felé, meg az egészségügyi dolgozók felé is, hogy ez az időszak is a gyermek élettörténetének része, és hogy ennek a dokumentálása nagyon fontos. Vannak olyan javaslataink, amelyek a mi feladatainkat, lehetőségeinket meghaladják, tehát amelyekre nincs ráhatásunk. Az már többször elhangzott, de szerintem nem lehet elégszer hangoztatni, hogy legyen elérhető szakember az egészségügyi intézményben, aki segíti a vér szerinti szülőket a jogi és szociális tájékoztatással, a döntési lehetőségeik ismertetésével. A gyámhatóság adjon lehetőséget arra, hogy a szülői jognyilatkozat megtétele megtörténhessen az egészségügyi intézményben, hogy a vér szerinti családban való nevelkedés lehetőségét alaposan tárják fel - egyébként ez a törvényjavaslatban meg is jelent -, a gyermek a lehető legkevesebb időt töltse az egészségügyi intézményben, legyen megfelelő gondozási hely, ahova kihelyezhető. Érdemes lenne a kórházi házirendeket átgondolni vagy összehangolni, ha ebben lenne ilyen átgondolás, az biztosan hasznos lenne. Az érzékenyítés, a képzés, valamiféle protokoll előírása is nagyon fontos lenne; és a gyerek élettörténetének dokumentálására is, adatvédelmi meg minden egyéb szempontból, ki kellene találni valami megoldást. Nagyon fontos az országos szintű együttműködés, a szakmai közös gondolkodás. Mi ezekben hiszünk. Tulajdonképpen ennyit szerettem volna a kórházban maradt gyermekekre vonatkozó jogi szabályozás kapcsán elmondani, és várjuk a kérdéseket az örökbefogadással kapcsolatosan.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Annyit tennék még hozzá, hogy ez a sürgetettség és a gyorsítás, ami mostanában volt, nem tesz jót, mert szakmabeliként azt tudom mondani, hogy a minőségre kell törekednünk. Nagyon fontos az alapos előkészítés, hogy jól felkészítsük ezeket az örökbefogadókat, hogy a gyerekekről megfelelő információkkal rendelkezzünk, hogy ott tudjunk mellettük lenni, és ne egy ilyen sürgetettség legyen ebben a helyzetben. Mindamellett teljesen érthető, hogy mindenki azt szeretné, hogy ezek a gyerekek ne átmeneti helyzetekben legyenek, hanem tényleg a sorsuk véglegesen rendeződjön. De továbbra is azt mondjuk, hogy nem az örökbefogadás a legjobb megoldás erre. Ideális, de nem a legjobb megoldás.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Igen, jó sok minden van egyszerre. Próbálom kezdeni a hazagondozással. A gyermekvédelem azért mindig egy mostoha terület volt. 2003 óta dolgozom a gyermekvédelemben, ezt elmondhatom, hogy akkoriban sem volt sokkal könnyebb helyzetünk. Van egy viszonylag jó gyermekvédelmi törvényünk, és annak van egy viszonylag jó gyermekvédelmi hatósági rendelete, illetve vannak egyéb jogszabályok, egyéb módszertanok, amelyek egyébként nagyon szépen leírják, hogy mire lenne szükségük ezeknek a családoknak, hogyan kell egy-egy esetmenedzsernek a gyermekjóléti szolgálatnál ilyenkor segítenie a családot. Évek, évtizedek óta probléma a szakemberhiány, a képzések hiánya, a szupervízió hiánya, hogy nem érik el ezeket a családokat, hogy nincs prevenció, nincs tudatosítás. Az iskolai oktatásból sok minden hiányzik. Nem nyitnám ki ezt a kérdést. Ez egy óriási, nagyon komplex kérdés. Pusztán anyagi okok miatt jogszabály szerint egyetlen egy gyermeket sem lehet kiemelni a családjából. Biztos vagyok benne, hogy ez azért előfordul. Nagyon sokszor egyébként nemcsak ez van a helyzet mögött, hiszen amikor valaki olyan helyzetbe kerül, lakhatási nehézségei vannak, anyagi problémái, akkor sokszor emellé kapcsolódik valami más helyzet, egy mentális terheltség, mondjuk, könnyebb az alkohol felé nyúlni, könnyebb a gyógyszerek felé nyúlni. Tehát ez mindig egy összetettebb helyzet, és attól függ. Ha lemegyünk a mélyére a dolgoknak, az első megbicsaklásnál kellene segíteni ezeknek a családoknak, mert különben nem indulna el ez a lavina. Sokszor a gyámhatóság ott áll, ha egy gyerek veszélyben van, pláne, ha életveszélyben van, még akkor is, ha a szülő egyébként szeretne jó szülő lenni, de nincsenek meg a muníciói hozzá, de ha a gyerek ott életveszélyben van, mert, mondjuk, tél van, nincs fűtés, és üres a hűtőszekrény, akkor sokszor ahhoz a megoldáshoz folyamodnak, hogy ad hoc gyorsan ezt a gyermeket onnan kiemeljék. Bizonyos esetekben van visszaút. Látjuk, hogy sikerül esetleg a családnak összekapnia magát, vagy egy kis közösségnek összekapnia magát, a falunak, vagy vannak olyan civil szervezetek, amelyek beleállnak egy-egy ilyen helyzetbe és sikerül hazatalálni, de nagyon alacsony a hazagondozások száma. Biztos, hogy ez egy nagyon- nagyon komplex átgondolást igénylő feladat, hogy ennek az okait itt összegyűjtsük. Úgyhogy erre én így nem is vállalkoznék. Mi is volt még, amire szerettem reagálni? (Jelzésre:) Addig mondd, Judit!

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Közben eszembe jutott: a krízistanácsadás kapcsán akartam választ adni. Jelenleg ma csak a nyílt örökbefogadásnál kötelező a krízistanácsadás. Nyílt örökbefogadást pedig a civil szervezetek és a TEGYESZ közvetíthet, viszont országos szinten ennek az oroszlánrészét a civil szervezetek végzik. A TEGYESZ-eknél talán tavaly nyolc nyílt örökbefogadás volt, ami nyilván jóval kevesebb. Nem akarok hazudni, de 80 körüli volt talán a civil szervezeteknél összesen a nyílt örökbefogadások száma. Nem tudom a pontos adatokat. Ebben az esetben, amikor a szülőanya meg a szülőapa tudatos döntéssel úgy dönt, hogy szeretné örökbe adni a gyermekét, meg akarja ismerni az örökbefogadókat, és velük együtt kíván nyilatkozni a gyermekről, ez a nyílt örökbefogadás. Itt kötelező a krízisgondozás, egyébként nem kötelező. Azok az anyák érik el a krízistanácsadót, akik vagy valamilyen segítség révén tudomást szereznek arról, hogy van erre lehetőség, vagy ha mi meghalljuk valamelyik szakembertől, hogy itt lenne rá szükség, akkor kimegy valaki, és segíti ezeket a szülőket. Egyébként nem elérhető ez. Gyorsan még a hazagondozáshoz: a kórházban maradt gyerekeknél nem is vizsgálja a gyámhatóság a hazagondozhatóságot ott, abban a helyzetben, csak akkor, ha a szülő bemegy nyilatkozni. Ha nem megy be nyilatkozni, nincs vizsgálat. Szóval, elég sok gyermek van, akinek nincs feltárva a családi háttere és a családi muníciója. Köszönöm.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Akkor kezdeném a párhuzamos eljárásokkal. A jogszabály szerint az egészségügyi intézmény a gyermek születési helye szerinti kijelölt gyámhivatalt keresi meg, és ő indítja ezt a bizonyos eljárást, amelynek a jogkövetkezménye az, ha nem jelenik meg a szülő, hogy örökbefogadhatóvá nyilvánítja a gyermeket és a szülői felügyeleti jogokat megszünteti. Közben nyilván előfordulhat, hogy az anya lakóhelye szerinti gyámhivatal már folytat valamilyen eljárást, akár azért, mert már van egy előzménye a család történetének, vannak esetleg testvérek, vagy már a várandósság idején figyelemmel kísérik a családot. Ilyenkor lehetnek ilyen anomáliák, de szerintem ez nem feltétlenül olyan veszélyes dolog. Szóval, én inkább azt mondom, hogy inkább több hatóság figyelje az ügyet, mint egy sem. Ezeket szerintem illetékességi ügyben megoldják a gyámhatóságok. Nagyon örülök, hogy szóba kerül a kérdés, az egyedül örökbe fogadni szándékozók ügye. Mi a fővárosi TEGYESZ-ben mindig az alkalmasságot vizsgáljuk, és nyilvánvalóan azt, aki egyedül jelentkezik örökbefogadásra, egy speciálisabb, másfajta vizsgálati módszerrel vizsgálja a pszichológus. Erre természetesen szükség is van, de azért fontos tudni, hogy aki egyedül jelentkezik örökbefogadásra, gyakran nincs egyedül, és nem csak azért, mert mondjuk vannak testvérei, szülei, barátai, akik ott állnak mellette, így egy családba érkezne a gyermek, hanem nagyon sok olyan jelentkezőnk van, akinek van párja, élettársa, de házasságot nem tud kötni, mert azonos nemű az élettársa. Mi soha nem diszkriminálunk a fővárosi TEGYESZ-nél, mindenkit ugyanolyan szempontok szerint vizsgálunk, és nálunk az kap alkalmasságot, aki alkalmas az örökbefogadásra. Bocsánat, mi javaslatot teszünk az alkalmasságra, a döntést nem mi hozzuk meg. Mi nem eszerint döntjük el, hogy valaki alkalmas-e vagy sem. Így ezért nálunk nagyon sok olyan jelentkező volt, akit esetleg megállítottunk, mert úgy éreztük, hogy nincs felkészülve, nem olyan a háttere. De, aki alkalmasnak tűnt, őt továbbengedtük és javaslattal éltünk a gyámhivatal felé. Nekünk az volt a meglátásunk, hogy azok az örökbe fogadni szándékozóink, akik egyedül jelentkeztek az örökbefogadásra, de alkalmasnak tűntek - és ki kell mondanom, hetero örökbefogadók voltak -, alkalmasságot kaptak, akik pedig nem, nem kaptak alkalmasságot, illetve akkor kaptak alkalmasságot, ha végigmentek a bírósági folyamatokon, és hosszú-hosszú évek pereskedése után született meg az alkalmassági határozatuk. Viszont gyermekre való kiajánlást senki nem kapott ez alatt az időszak alatt, az sem, aki alkalmassági határozattal rendelkezett. Ugyanis a jelenlegi szabályozás szerint a megyei TEGYESZ-ek kizárólag házaspárokat választhatnak egy gyermek számára családként, és az országos örökbefogadást elősegítő szerv, a minisztérium az, aki dönthet úgy, hogy egy konkrét gyermeknél akár egyedül örökbe fogadni szándékozó is szóba jöhet, és azok az egyedül örökbe fogadni szándékozóink váltak szülővé, akikről biztosan lehetett tudni, hogy nincsen azonos nemű párjuk. Holott abban az esetben nem egy emberhez került volna a gyermek, hanem már egy kész családba, különböző megdolgozottságok után. Én röviden erről ennyit tudok mondani, hogy mi nem teszünk különbséget, az alkalmasságot vizsgáljuk. (Elnök: Köszönöm.).

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

És sajnos nagyon sok olyan videó jelent meg ebben az időszakban, ami a kórházban maradt gyermekek kapcsán nagyon nehéz megítélést jelentett a közvéleményben, főleg a vér szerinti szülőkre. Én azt gondolom, hogy ezek a videók olyan céllal készültek, hogy érzékenyítsenek, de pont az ellenkező hatást érték el. Mi szakmabeliként nem örülünk, ha valaki a gyerekek közelébe megy videokamerával, és főleg nem, ha név szerint. Ez a mostani helyzetben is igaz. Tehát nem a múltról beszélek, hanem bármely esetről, hogy főleg nem névvel illetni gyerekeket, beazonosítható módon és ilyen pátoszos történeteket keríteni köréjük, hanem sokkal inkább hiszünk abban, hogy másképp kell érzékenyíteni, és nem a gyerekeknek a képernyőn való megjelenítésével. Ezt fontosnak tartottam még elmondani.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Hát, nem vagyok társadalombiztosítási szakértő. Azt tudom elmondani, hogy hallunk mi is ilyen esetekről. De a magyar egészségügy úgy működik, hogy ha valakinek szüksége van segítségre, akkor a segítséget megkapja, és ha egy gyermekről van szó, akkor meg pláne. Tehát ilyen szempontból nem hiszem. A számlázás szempontjából nem tudom. Az biztos, hogy sok olyan gyerekünk van, akinek nincs tajszáma, de akkor kap egy technikai számot, amire vonatkozóan az ügyintézése elindulhat. Az örökbefogadás szempontjából tudom azt elmondani, hogy sokszor van az, amikor megérkezik az örökbe fogadott gyermek a családhoz, és esetleg nincs még tajszám, vagy a régi tajszám van, de azt nem kapta meg, vagy nem úgy kapta meg, és akkor ott biztos, hogy ez nincs rendesen rendezve, mert sokszor van az, hogy a gyerekorvosok is próbálnak valami megoldást kitalálni erre, hogy itt nincs egy stabil tajszáma a gyermeknek. Ez megint egy ilyen, hogy mindenkit segíteni akar, és mindenféle megoldásokkal azért rendeződik. De nekem is volt, hogy mondták a szülők, hogy ezalatt az időszak alatt a tápszer sokkal többe került így, mint egyébként került volna. Ami még egy nagyon fontos dolog: nagyon fontos lenne, hogy a gyerek régi, örökbefogadás előtti egészségügyi adatai összekapcsolódjanak a későbbi adatokkal, mert sokszor erről nincsen információ. Egy-egy olyan állapotnál vagy betegségnél, főleg, ha a gyerek addig járt kontrollra, vagy már van időpontja valamilyen orvoshoz, nagyon fontos lenne, hogy ez megfelelően összekapcsolódjon, és a gyerek háziorvosa ezt lássa. De erre vonatkozóan is van már most jogszabályi módosítás. (Az ülés vezetését Diószegi Judit, a bizottság elnöke veszi át.).

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Nagyon jó kérdéseket kaptunk. Mindenképpen nagyon összetett, úgyhogy szerintem közösen fogunk válaszolni. Azt hiszem, egy picit megpróbálom kezdeni az alkalmasság kérdésével. Az alkalmasság során nagyon sok szempontot veszünk figyelembe. Nagyon fontos a motiváció. Nagyon fontos, hogy milyen önismerettel rendelkeznek ezek a jelentkezők, milyen párkapcsolatban élnek, mennyire tudatosak, mennyire elfogadóak, érzékenyek, mennyire értik az örökbefogadás lélektanát, és nagyon fontos, hogy hol tartanak a veszteségeik feldolgozásában, egyáltalán el tudjuk-e azt képzelni, hogy ők mindarra, amivel az örökbefogadás jár, alkalmasak lesznek, és ebbe bele tudnak állni teljes vállszélességgel. Az, hogy valakinek van-e gyermeke már, vagy nincs, tulajdonképpen maximum a gyermek illesztésénél merülhet fel. Tulajdonképpen mindenki ugyanabban a sorban várakozik. A kiválasztásnál számít a jelentkezési idő, és számít az a paraméter, amit mindenki megadott. Ilyen szempontból az, hogy valakinek van-e már gyermeke, vagy nincs, nem számít. Nekem a legutóbbi örökbefogadásom az volt, hogy egy háromgyermekes családhoz, vér szerinti, három gyermekkel rendelkező családhoz érkezett egy kislány. Az illesztésnél a konkrét gyermek számít, hogy számára ideális lesz-e ez a család. Néha van olyan, amikor, mondjuk, van egy gyermek, aki kifejezetten olyan személyiségjegyekkel vagy egyéb fejlesztési szükséglettel rendelkezik, akit nehezen tudunk elképzelni olyan családba, ahol már van egy hasonló helyzetű gyermek. Ilyenkor - itt nagyon fontos - nem egy ember dönt, hanem a gondozó, a gyámja is elmondja a véleményét. Ha ez egy egyöntetű szakmai vélemény, hogy mondjuk, ennek a gyermeknek ideális lenne, ha egyedül lenne ebben a családban, akkor egy olyan családot keresünk. De előfordulhat az is, amikor van egy olyan gyermek, aki, nem tudom, egy nevelőszülőnél sok testvérrel nevelkedett, és ő lubickol ebben az élethelyzetben, akkor lehet, hogy előnyt fog jelenteni, hogy neki már lesz egy testvére. Remélem ez így erre a kérdésre ad választ.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Abszolút lehet, és az is tény, hogy vannak olyan helyzetek, amikor már van egy jól működő örökbefogadó családunk, és van egy nagyon nehéz élethelyzetű gyermek, vagy nagyon nehéz családi hátterű gyermek, vagy roma származású gyermek, és mondjuk, azt mondja a team, hogy ez a család már egyértelműen bizonyított, és bennük biztosak vagyunk, hogy ők el fogják bírni ezt az édes terhet, és akkor lehet, hogy ők előbbre kerülnek így az illesztésben. Ezt nagyon fontos tudni, hogy itt mindig egy finomhangolás történik a gyermek személyiségére, fejlettségi szintjére, családi hátterére vonatkozóan, és a pszichológus és a tanácsadó, aki ismeri ezt a családot, együtt, közösen találják ki. De nálunk ez, hogy van-e más gyermek vagy nincs gyermek, ilyen szempontokból merülhet fel, és nem mint csak emiatti előny vagy hátrány. Akkor az apaságról is beszélnék egy kicsit, jó? Most a jogszabályban az van, hogy ha elindul az apaság kapcsán egy eljárás hatóság előtt - ezt fontos tudni -, akkor az örökbefogadási eljárás szünetel. Ez viszont azt jelenti, hogy ehhez az apának kell tennie tevőlegesen valamit, tehát vagy egy apai elismerő nyilatkozatot tenni, amihez az anya hozzájárulása kell, vagy pedig bírósági úton megtámadni az apaságot. Ha az anya nem járult hozzá az apasághoz, akkor elindulhat a bíróságon. Ha ezek a lépések megvannak, akkor az örökbefogadási eljárást szüneteltetni kell, tehát nem valósulhat meg az örökbefogadás. Mi mindig örülünk, ha van egy férfi, egy apa is ott az elején a történetnek, illetve mindig rá is kérdezünk az anyára, hogy szeretne-e mesélni az apáról, illetve, ha nem akarja őt megnevezni, azért meséljen, mert a gyermeknek ez fontos lesz a későbbiekben. De jellemzően valóban az van, hogy keveset tudunk az apákról, tehát nagyon sokszor csak az anyával találkozunk, és esetleg egy-egy mondat, egy-egy valami elhangzik az apákról. Ha megjelenik egy ilyen férfi, tanácsadóként én biztosan nem szeretném az örökbefogadóimat beleengedni egy olyan helyzetbe, ahol ez nincs tisztázva, nincs pont téve arra, hogy valóban ő-e az apa. Nyilván már más a helyzet, ha a folyamat halad. De ha mi azelőtt szerzünk tudomást az apa megérkezéséről, hogy kiajánlanánk a gyermeket, akkor várunk azzal, hogy rendeződjön ez a helyzet. Általában az is van, hogy megjelenik egy férfi, de aztán nem tesz olyan lépéseket, amit meg kellene tennie, és az pedig tudva való, hogy ha az örökbefogadás hatályosul, utána már nincs lehetősége. A vér szerinti családtagok nagyon fontosak, de arra nekünk nincs rálátásunk. Ez a gyámhivatal meg a gyermekjóléti szolgálat feladata lenne, hogy körüljárja, milyen muníciók vannak a családban. A jogszabály szerint az az elsődleges, hogy a gyermek a vér szerinti családjában maradjon, ha nem a szülőknél, akkor maradhat valamilyen más családtagnál. Ezt körül kellene járni, és minden más esetben, mielőtt szakellátásba kerül egy gyerek, ezt körbe is járják. A kórházban rekedt gyerekeknél azonban ez nincs körüljárva, csak akkor, ha egy nagyszülő jelentkezik. Ha jelentkezik a nagyszülő, akkor megvizsgálják, hogy alkalmas-e.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Ez inkább hatósági kérdés. Én a hatósági élményeimből tudom mondani, hogy amíg nincsen jogilag rendezve az apaság, addig nincsenek jogai, tehát kapcsolattartási joga sincs az apának. Az már más kérdés, hogy ha mondjuk az anyai kapcsolattartásra magával viszi a férfit az anya, akkor lehet, hogy mégis lehetősége adódik kapcsolatot tartani a gyermekkel. De ha örökbefogadási helyzet van, és nincsen semmiféle hatósági nyilatkozata az apának, akkor őt senki nem tekinti jogilag apának.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Köszönöm a szót, elnök asszony, és köszönöm szépen az előadóknak is a rendkívül részletes és informatív tájékoztatást. Nagyon sok kérdésem lenne, de igyekszem strukturálni és mederben tartani a saját kérdéseimet is, illetve néhány dologra reagálnék az elhangzottakkal kapcsolatban. Az egyik a korkülönbség kérdése. Egy másik szempontot hoznék be, mert nekem van olyan konkrét esetről tudomásom, ahol a korkülönbség épp hogy gátja volt annak, hogy a gyermek egyébként a már szerető családjában maradhasson. A plenáris ülésen is ismertettük azt a konkrét példát, ahol egy olyan gyermekről van szó, egy Tibike nevű kisfiúról, aki kétéves koráig három szívműtéten is átesett és egy gyermekotthonban élt. Az egyik dolgozóval olyan kötődése alakult ki, hogy szerette volna örökbe fogadni a házastársával, de erre éppen a korkülönbség miatt nem volt lehetőség. Majd nevelőszülőivé váltak ennek a kisfiúnak, de valószínűleg el fogják szakítani tőlük, ráadásul egy másik kontinensre fogják elvinni, mert ők nem lehettek örökbe fogadói. Javaslom a törvényi szabályozásban ennek újragondolását, illetve azt, hogy méltányolható, vagy indokolt esetben, ha az összes érintett szakember véleménye egyébként az, hogy nevelőszülőként már bizonyítva, éveken keresztül gondozva ezt a gyermeket és egy nagyon erős kötődés alakult ki, akkor el lehessen térni ettől a korkülönbségtől is, pláne egy olyan gyermek esetében, akinek, még egyszer mondom, kétéves koráig három szívműtétje volt. Szerintem megbecsülés illetné azokat a párokat, házaspárokat, akik ilyen gyerekekről gondoskodnak. A másik felvetésem, hogy szerintem nagyon erős üzenete van annak, hogy egy családpolitikai szemlélet jelenik meg az örökbefogadás vonatkozásában, és éppen az örökbe fogadott gyerekek irányába egy nagyon erős üzenet. Még ha egyet is értek azzal, hogy szervezetileg inkább a gyermekvédelem intézményrendszeréhez való kapcsolódás a fontos, de talán azokat a nehéz helyzeteket, vagy ebből a speciális élethelyzetből adódó helyzeteket könnyebb kezelni a gyermeknek is, egyébként az örökbe fogadó szülőknek is, ha az természetes a társadalom közegében, hogy egy családról beszélünk, és a családpolitikai szemlélet marad meg. A kórházban maradt gyermekekkel kapcsolatban, ha jól értem, a fő probléma az ellátási helyek hiánya, tehát az, hogy nincs megfelelő kapacitás arra, hogy ezek a gyermekek ne a kórházakban maradjanak, hanem lehetőség szerint megfelelő gondozóhelyen. A korábbi üléseken már többször is megerősítettem azt a meggyőződésemet és most is megerősítem, hogy az átmeneti otthonok megerősítése mennyire fontos lenne, és ebben a kórházban maradt gyermekek esetében is megoldást látnék. Gyurkó Szilvia államtitkár asszony a bizottság előző ülésén adott egy tájékoztatást arról az átvilágításról, amit a minisztérium elvégzett, és ott feltettem a kérdést neki arra vonatkozóan, hogy az infrastrukturális fejlesztésekre, a férőhelyek növelésére mikor számíthatunk. Azt válaszolta államtitkár asszony, hogy ezt még egy későbbi átvilágítást követően fogja csak megtervezni a minisztérium, tudva azt emellett, hogy az ellátási helyek vonatkozásában nem feltétlenül infrastrukturális hiányosságok vannak, hanem egyszerűen személyi hiányosságok, tehát nincs elég szakember, aki dolgozna a rendszerben. Ugyanakkor sajnos az átmeneti otthonok száma is csökkent, ha jól tudom, az elmúlt időszakban. A kórházban maradt csecsemők esetében vannak olyan esetek, ahol tényleg átmeneti a probléma, és ha ebben az átmeneti helyzetben tudna segítséget kapni a család, az édesanya, a gyermek, vagy együttesen lehetőség szerint, akkor érdemi előrelépést lehetne elérni. Ugyanakkor vannak olyan helyzetek megítélésem szerint, ahol rövid távon biztos, hogy nem fogunk tudni érdemi előrelépést elérni, mert olyan összetett, olyan komplex a probléma. Itt említették talán mind a ketten a drogfogyasztó szülőket, akiknek ez az élethelyzete akár generációkra visszamenőleg érvényes, vagy a teljes közegükben ez a norma, ha úgy tetszik. Az ő élethelyzetükben nagyon nehéz elképzelni, vagy legalábbis nagyon nagy ráfordítás szükséges ahhoz, hogy ebből a helyzetből ki tudjuk emelni őket. Erre vonatkozóan milyen megoldási lehetőségeket látnak? Tehát például egy iskolai végzettség nélküli édesanya, akit az édesapa akár bántalmazott, akár börtönben van, vagy ne adj’ isten, öngyilkos lett, és ott van akár több gyermekkel tizenévesen egy ilyen édesanya. Ebben az esetben nem feltétlenül tudunk hosszú távon garantálható megoldást találni a jelenlegi rendszer keretei között, és alapvető szemléletváltás nélkül sem, úgy gondolom. Zárógondolatként aláhúznám azt, amit szintén talán mind a ketten említettek, a prevenció jelentőségét, és azt, hogy tüneti kezelés folyik a kórházban maradt csecsemők esetében is. Jelen pillanatban eléggé szabályozatlan körülmények között, emberi, lelkiismereti kötelezettségből próbálják meg a szakemberek, beleértve az egészségügyi dolgozókat és a szociális dolgozókat is, tűzoltásképpen kezelni azt, hogy ezek a gyermekek legalább túléljenek. Már bocsánat, hogy ennyire nyers vagyok, de valójában ez történik ezekkel a gyermekekkel, vagy ezen gyermekeknek egy részével. Ha azt nem látjuk - államtitkár asszony sem tudta megmondani -, hogy mikor van lehetőség azoknak az ellátási helyeknek a létrehozására vagy az ellátási helyek bővítésére, vagy új szakemberek rendszerbe való bevonására, akkor mire számítanak önök, hogy ez a probléma meddig marad fenn, vagy állandósul, vagy együtt fog ezzel élni a társadalom? Szóval ez lenne a kérdésem, mert ha ezeket a tűzoltásszerű helyzeteket tartjuk csak fenn és nem történik meg a probléma mélységbeli kezelése, legalábbis erre vonatkozóan a magam részéről nem látok még konkrét intézkedéseket, akkor lehet, hogy állandósulni fog, illetve már állandósult is, ahogyan láttuk itt a diákon, egy évek óta zajló helyzetről van szó, amit évek óta nem sikerült megoldani. Ha jól értelmeztem az államtitkár asszony beszámolóját is, illetve az önök által elmondottakat is, ez nem egy egyik pillanatról a másikra megoldható helyzet lenne. Köszönöm. Ezek lennének a kérdéseim, illetve észrevételeim.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Köszönöm szépen, elnök asszony. Nemcsak erre a pontra vonatkozóan, hanem a többire vonatkozóan is azt javasolnám, hogy gondoljuk át, hogy hány embert szeretnénk ténylegesen meghallgatni, és hogy az egy pontba összegyűjtött témák valójában beleférnek-e egy ülés kereteibe, vagy lesznek olyan témák, amelyekről több ülést kell megtartanunk. Most kapásból a 4. pontnál is fel van sorolva hét ember tervezett meghallgatása, és a továbbiaknál is van. Most nem fogom mindet felsorolni, de a 6. pontnál is ez van, nem is fér ki egy oldalra, tehát rengeteg. Két megoldás van szerintem. Az egyik, hogy időkeretet adunk a meghívott vendégeknek, mondjuk, 15-20 perces időkereteket. Amikor én bizottsági elnök voltam 2014-2018 között, és tematikus bizottsági üléseket tartottunk, akkor általában egy meghallgatandó embernek - nyilván a meghallgatandók számától függően - 15-20 perces időkeret jutott, és a képviselői kérdésekre vonatkozóan is időkeret volt. Akkor tudunk végére érni annak, ha mondjuk, nyolc embert meghallgattunk egy témában, illetve akkor az egész napot rá kell szánni, de akkor előzetesen beszéljük meg, hogy mikor tudjuk az egész napot rászánni. Ha tényleg nyolc embert szeretnénk meghallgatni szünet nélkül, megint nem kivitelezhető egyikünk vonatkozásában sem, úgy gondolom. Ezt végig kellene gondolni. Arra tennék javaslatot, hogy akkor vagy a bizottsági tagok hozzanak egy ilyen konkrét tervet, vagy küldjenek elnök asszonynak, vagy elnök asszony tegyen javaslatot arra, hogy ezeknek a meghallgatásoknak a tényleges megvalósulása hogyan kivitelezhető.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Az idő szűkére tekintettel, a következő ülésünkön meghallgatandók listája úgyis teljesen egyértelmű, és a rá következő második héten lesz, ha jól értem, akkor talán még nem lesz késő megkeresni azokat, akiket az akkori ülésen szeretnénk meghallgatni. Ezt a kérdést nyitva hagyhatjuk a következő ülés idejéig, hogy hogyan alakuljon majd a harmadik ülésünk napirendje. (Jelzésre:).

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

A bizottság egyhangúlag, 5 igen szavazattal engedélyezte Deli Judit prezentációjának szemléltetését.

Elfogadva5 igen

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Nagyon szépen köszönjük a nagyon részletes tájékoztatást. Rengeteg kérdés merült fel bennem. Ezek között vannak személyes kérdések, és vannak olyanok, amelyeket fel is tudok tenni a bizottsági ülésen. Az első kérdés, amiről nem hallottunk, azt hiszem, vagy legalábbis nem érzékeltem, hogy az örökbe fogadni kívánó szülők hátteréről vezetnek-e bármilyen statisztikát, ezzel kapcsolatban a státuszuk, a végzettségük tekintetében volt-e bármilyen változás az utóbbi időben, mert tényleg jelentős számú emelkedés tapasztalható a jelentkezők számában. Meg lehet-e mondani, hogy milyen társadalmi csoportok azok, amelyek ebben elsősorban érdekeltek? Ehhez kicsit kapcsolódik az a kérdésem is, hogy 29 visszavitt gyermeket említett Deli Judit az előadása során, és azt hiszem, ha jól sejtem, akkor ebben még nincsenek benne azok, akiket egy-két nap után, az első egy hónap után, az örökbefogadást megelőzően visznek vissza. Tehát ez azt jelenti, hogy ez egy rendkívül magas szám. Nem provokatív kérdésként, de szeretném kérdezni, hogy amikor ilyeneket érzékelnek, említették, hogy a 40 órás felkészítő eltörlése hozzájárult ehhez, de ettől függetlenül mégiscsak a gyámhivatal az, amely döntést hoz arról, hogy ki az a szülőpár, jellemzően szülőpárok, akik örökbefogadásra alkalmasak, a saját módszertanaik felülvizsgálata is megtörtént-e emiatt, erre tekintettel, hogy ilyen drámaian magas lett ennek a száma, főleg az örökbefogadásokhoz képest vagy arányához képest. A második kérdéskör az édesapákra vonatkozik, akikről jellemzően nem tudjuk, hogy kik ők. Hogyan kezeli azt a rendszer, amikor valaki bekopogtat, hogy én vagyok ennek a gyermeknek az édesapja, és én viszont szeretném látogatni őt. Ezzel egyfelől esély teremtődik arra, hogy a vér szerinti édesapával legalább valamilyen kapcsolatot tudjon fenntartani, viszont adott esetben megszünteti az örökbefogadás lehetőségét. Ezt hogyan kezelik? Vannak-e erre valamilyen szabályozási megoldások? Kell-e ezzel kapcsolatban gondolkodni szabályozási kérdéseken? Az édesapákhoz kapcsolódó kérdésem az, hogy ha valaki jelentkezik, hogy ő az édesapa - és ugye, nem tudja senki sem teljes bizonyossággal, hogy ténylegesen ő, vagy sem, hacsak nem végeznek DNS-tesztet, de ez is egy kérdés, hogy van-e ilyen lehetőség vagy egyáltalán kötelezettség, mert azért mégsem viccelünk azzal, hogy kinek adjuk oda, kit tekintünk a gyermek édesapjának -, ilyen esetben a hazanevelés adott esetben a nagyszülőkhöz vagy az édesapához és a nagyszülőkhöz egy rendezett kérdés, érdemes-e ezzel foglalkozni szintén, vagy pedig ez egy olyan kérdés, amit önök szakmailag semmilyen szempontból nem támogatnak. Biztos tudják, nekem is van örökbe fogadott gyermekem. Nekem is vannak elképzeléseim arról, hogy kik alkalmasak, és milyen szempontok szerint alkalmasak. Én is azt vallom, hogy az elsődleges cél a vér szerinti hazanevelés lenne, ha nem, akkor pedig a gyermek elsődleges célja az, hogy egy megfelelő szülőpárt találjon, és nem a szülőknek keresünk gyermeket. Ezzel kapcsolatban az a kérdésem, hogy abban az esetben, ha olyan párok, házaspárok jelentkeznek, akiknek már van saját vér szerinti gyermekük, az előnyt jelent-e. Én azt gondolom egyébként, hogy igen. És ha egyébként ez így van, akkor ez a statisztikákból kiderül-e, hogy olyan szülők preferáltak-e az örökbefogadásnál, akik egyébként már gyermeket, saját gyermeket nevelnek. Tehát nem azt jutalmazzuk, hogy nincsen valakinek gyermeke és keresünk neki gyermeket, hanem fordítva, ahogy ez valójában megjelenik a statisztikákban. Az alkalmasság kérdése kapcsán merül fel bennem mindig az a kérdés, hogy azt értem, hogy valaki nem tudja vállalni sérült, beteg gyermek örökbefogadását, de amikor származási kitételt tesznek ezzel kapcsolatban, önök mit gondolnak alkalmasság szempontjából. Illetve szintén, ha az ismerkedés során valaki visszautasítja az elsőként felajánlott gyermek látogatását, akkor van-e olyan önreflexió, hogy felülvizsgálják az alkalmasságát adott esetben pont azért, mert kiderülnek olyan dolgok, amelyek kihatással lehetnek. Én el tudom képzelni, hogy van, amikor teljesen indokolt az, hogy nem választja a gyermeket, de sok esetben nekem úgy tűnik, laikus szemmel nézve, hogy ilyen esetben valami a szülőkkel kapcsolatban merül fel, az alkalmasságukkal kapcsolatban. Úgyhogy azt hiszem, ezek azok a kérdések, amelyeket fel tudok tenni, aztán majd még lenne kérdésem. Bocsánat, még egy kérdésem van, amely teljesen nyilvánosan feltehető kérdés. Ez az utánkövetés 18 éves korig csak egy lehetőség, és nem kötelező. Ha jól értem, akkor az lenne az elképzelés, hogy valamilyen korig kötelező legyen, ami hosszabb idő, mint ami van, de vezessünk be egy ilyen formálisabb rendszert arra, hogy 18 éves korig a gyermekek utánkövetése megoldott legyen. Ha ez nincs jogszabályban, de ön azt mondta, hogy önöket bármikor fel lehet hívni, akkor de facto, valójában ki tudjuk mondani, hogy egyébként működik az utánkövetés, ha egyébként önkéntes alapon valaki szeretné. Vagy ebben is van forráshiány vagy esetleg valami másfajta hiányosság? Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszolnak.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Bocsánat, nem tiszteletlenségből, csak 12 órakor nekem a város másik részén kellene lennem, úgyhogy szeretném, ha lassan ezt rövidre zárnánk. Azt gondolom, hogy hagyatkozzunk elnök asszony kellő belátására és bölcsességére, és én azt támogatom, hogy kik azok, akiket meghallgatunk a legközelebbi, tehát a következő utáni alkalommal. (Jelzésre:).

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Bocsánat, de emlékeim szerint, amikor ezzel mélységében foglalkoztam, akkor olvastam olyan tanulmányokat, amelyek azt mutatták ki, hogy a sikeres örökbefogadások esélye jelentősen magasabb abban az esetben, ha már vannak vér szerinti gyermekek. Ha jól értem, ennek akkor az volt az indoka - vagy én úgy értettem, de mondom még egyszer, én jogász vagyok, nem szeretném azt állítani, hogy értek hozzá, csak tapasztalom -, az volt az oka, hogy a szülők sokkal inkább elfogadóak azzal kapcsolatban, hogy milyen nehézségek jelentkeznek egy gyermek esetében - ezt is szintén tapasztalatból mondom, mind vér szerinti, mind örökbe fogadott gyermekeknél azért elő-előfordulnak nehézségek -, jobban reagálnak jellemzően azok, akiknek egyébként már vannak vér szerinti gyerekei. Én a tanulmányaimból erre emlékszem, és nem annyira az illesztés szempontjából, de amit mondott, az egyébként teljesen plauzibilis, tehát el tudom képzelni, hogy van olyan vér szerinti család, ahova nem lehet beilleszteni egy ilyen gyermeket életkori sajátosság és egyéb körülmények miatt, és van olyan, ahol meg pont ezt igényli. Tehát köszönöm. Nekem csak ez a tanulmány volt a fejemben, ahol én úgy emlékszem, hogy ezt olvastam, de még egyszer, nem a szakterületem.

szept. 30. · A Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság

Tényleg érdekel a téma. A kérdésem másik része arra vonatkozott, hogy ha megjelenik valaki, aki azt állítja saját magáról, hogy ő az édesapa és van apasági nyilatkozat, akkor oké, könnyű a dolog, de ha nem és bírósághoz kell fordulni - gondolom, jognyilatkozat pótlása miatt, az édesanya nyilatkozatát pótolják -, az évekig tarthat. Ebben az időszakban az édesapa vagy a magát édesapának tartó személy jogosult-e látogatni a gyermeket, beengedik-e ebbe a rendszerbe, vagy nem, erre vannak-e protokollok, vagy van-e bármilyen szabályozás? De nemcsak az édesapa, hanem mondjuk a nagyszülők is, mert azt el tudom képzelni, hogy pont a nagymama az, aki látogatni szeretné.

szept. 28. · A Házbizottság

A házelnök szeptember 28-i plenáris tájékoztatója szerint a Házbizottság aznap reggel 8 órakor tárgyalta a szeptember 22-i szavazógép-használattal kapcsolatos ügyet, és a házelnök ismertette az érintett képviselők nyilatkozatait. A hivatalos ülésnapló ezt a tanácskozást igazolja; külön bizottsági határozatot vagy szavazati arányt nem közöl.

szept. 28. · Országgyűlés

Az Országgyűlés elfogadta az eljárási indítványt.

Elfogadva133 igen · 6 nem · 0 tartózkodás